~ Every end is a new beginning 2.rész

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a komikat, nagyon jól esnek tényleg!! :) Boldog vagyok, hogy tetszett az első rész remélem ez is legalább annyira fog!! :) Jó szórakozást!! <3


Szombat délután

-Anya kicsit azért lazíthatnál.-fogtam meg a vállát és hitetlenkedve néztem rá.-Néha kicsit ijesztő mennyire furi vagy.-fordultam vissza a salátához.
-Csak jó benyomást akarok kelteni.-tette le a kést, ami csöppet megnyugtatott.
-De az megy ideg összeroppanás nélkül is.-toltam el magamtól a tálat.-Esküszöm soha többet nem eszem salátát.-egész nap azt a vackot csináltam. Rydel délelőtt átjött szólni, hogy hányan is vannak és miután észhez tértem a kisebb sokkból neki álltam csinálni a kaját.
-Minden készen van?-lépett mellém apa és megkóstolta a salit.
-Jah minden készen van de legjobban anya készült ki.-böktem a mögöttem össze vissza forgó szülőmre.
-Raina Wods hallom, hogy miket mondasz!
-Tudom épp ezért mondom ilyen hangosan.-pusziltam meg és betettem a salátát a hűtőbe.
-Ezt is tőled tanulta!-bökött apára, aki egyből mentegetőzni kezdett. Nem voltam rájuk valami kíváncsi ezért fel mentem a szobámba. Az órára néztem ami fél nyolcat mutatott. Rydel-ék nem sokára megérkeznek és mi egész nap csak főztünk. Szerencse, hogy nem esik az eső és kint lehetünk mivel a házban olyan kupi volt mint amilyen a költözésünk alatt sem. Az ágyon ülve a ruhásszekrényemre néztem és eszembe jutott, hogy azért nem szakadt nadrágban és pólóban kéne megjelennem.


-Raina megjöttek!-hirtelen kaptam fel fejem a párnáról anya hangja hallatán. Először azt sem tudtam mi van, de az udvarról jövő hangos nevetés észhez térített.
-Basszus!-ugrottam fel és a fürdőbe futottam.-Basszus, basszus, basszus!-rohangáltam össze vissza.-Megyek már!-futottam le a lépcsőn ki a teraszra ahol "véletlenül" belebotlottam a vendégekbe.-ŐŐ csókolom!-vörösödtem el és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna.
-Anya, apa meg ti.-mutatott Rydel családjára.-Bemutatom Rainat.-én csak intettem egyet, mire anya erősen "fulladozni" kezdett.
-Vagyis jó napot és sziasztok.-köszöntem normálisan és anyu is újból vett levegőt.
-Akkor szerintem menjünk és süssünk.-csapta apa össze tenyereit és elindult az udvar felé.
-Köszi még egyszer a meghívást.-karolt át Rydel ami kissé meglepett, de különösebben nem zavart. A szülők beszélgettek és sütöttem mi meg csak ültünk. Kissé kellemetlenül éreztem magam mert semmi nem jutott eszünkbe amivel eltölthetnénk az időt.
-Raina miért nem mentek a medencéhez?-kérdően néztem apára, vagyis tudtam hogy van medencénk, de azt nem, hogy víz is van benne.
-Hát nem tudom.-néztem a többiekre akik csak vigyorogtak.-Akartok fürdeni?-kérdeztem meg tőlük félve mire felpattantak és hazaszaladtak.-Ez egy "nem" lenne?-fordultam Rydel felé aki csak nevetett.
-Csak a fürdő cucc. Imádnak baromkodni főleg ha azt vízben tehetik.-ült át mellém.-Amúgy az egyik tesóm Ross nem tudott időben itt lenni, tudod neki vannak más elfoglaltságai is.-nem értettem mire céloz, csak bólintottam és elkezdtem a kezemet babrálni. Időközben a fiúk is visszatértek akik azonnal a medencéhez futottak és már csak a csobbanásokat hallottuk.-Hát igen állatok.-nevetett fel Rydel.
-Menjünk!-fogtam karon és a medencéhez vezettem. Közelebb húztam a napozó ágyakat és azokra ültünk. A fiúk tök jól elvoltak, de én egy kicsit sőt nem is csak kicsit, unatkoztam.
-Na megjött a sztárocska!-kiáltott fel azt hiszem Riker mire mindannyian a kapu felé néztünk....

(Ross szemszög)

Anyáék valami kerti partyra mentek én meg dolgozni. Azt hittem nagyon későn érek haza de kilenc óra felé már otthon voltam. Nem akartam egyedül lenni, szóval lefürödtem és átmentem a szomszédba. A fiúk hangját az utca végéről hallani lehetett úgy hogy nekem sem esett nehezemre megtalálni melyik házba kell menjek.
-Na megjött a sztárocska!-ordította el magár Riker mikor meglátott. És ekkor vettem észre ŐT is. Rydel mellett ült és csak nézett rám majd hirtelen elkapta a tekintetét, felállt és elment. Miután visszatértem a valóságba odamentem testvéreimhez akik mindenáron be akartak lökni a medencébe. Már vagy századszorra próbálkoztak és én ismét menekülni kezdtem mikor nekimentem valakinek.
-Bocs nem láttalak.-mentegetőztem azonnal.
-Na nem mondod?-sóhajtott egyet és visszafordult.
-Most mondtam valami rosszat?-fordultam kérdően Rydel felé aki csak meghúzta a vállát.-Amúgy ki ez a csaj?-ültem le és utána néztem.
-Raina-nak hívják és nagyon kedvelem.
-Hát az biztos, hogy ő engem nem. Mikor bejöttem akkor is elfordult.-magyaráztam tovább, de láttam nővéremen nem nagyon érdekli a dolog, így inkább elindultam megkeresni anyáékat. Láttam, hogy Raina is ott van ezért kicsit zavarban voltam mikor odaértem.
-Na téged is látni?-fogott velem kezet apa.-Jah igen ő a fiam Ross.-mutatott be.-Ők itt Wodsenék és a lányuk Raina.-nagyon aranyosak voltak a szülei, de Raina rám sem nézett. Nem értem mi baja ennek a lánynak? Egy szót nem beszéltünk!
-Ross.-mutatkoztam be mindenkinek. Mikor Rainahoz értem ő csak szuggerálta a földet majd mikor észrevette, hogy én még mindig ott állok előtte és nyújtom neki a kezem nagyot sóhajtott és viszonozta.
-Raina vagyok.-vigyorgott erőltetetten. Na végre legalább rám nézett.....!

(Raina szemszög)

Az a tipikus sztár gyerek. Látszik rajta, hogy egoista önimádó aki csak magával foglalkozik. Lehet kicsit undok voltam vele, de nagyon jól ismerem az ilyeneket. Készen volt a vacsora így mindenkit az asztalhoz tereltem és végre ehettünk. Apa mint mindig isteni finom húst sütött az ő saját készítésű fűszerkeverékével. Minden tök jó volt kivéve azt, hogy Ross egész végig engem nézett ami egy idő után már kezdett idegesíteni, de próbáltam magam türtőztetni és nem figyelni rá.

(Ross szemszög)

Mi baja van velem? Rám sem nézett! De most komolyan egy szót sem váltottunk eddig és már utálna? Mit követtem én el?

(Raina szemszög)

Hálád adtam az istennek mikor befejeztük a kajálást és ismét a medencéhez mentünk. Kezdett lehűlni a levegő ezért elindultam egy pulcsiért a szobámba. A ház felé tartottam mikor megláttam a szőkeséget egyedül ülni a terasz lépcsőn.
-Te miért nem vagy a többiekkel?-álltam meg előtte.
-Nincs hangulatom hozzájuk.-válaszolt unottan.-És te?
-Fázok.-húztam meg a vállam és nem tudom miért de leültem mellé.-Amúgy bocs, hogy olyan bunkó voltam veled, de nem keltettél valami jó benyomást.-húztam összébb magam.
-Hát azt észrevettem.-nevetett fel keserűen.-Nem az bánt, hogy nem kedvelsz hanem az, hogy senki sem. Már mint mindenki a sztárocskát látja bennem és nem azt aki igazából vagyok.-sóhajtott egyet és hátradőlt.
-Nagyon megharagszol ha azt mondom én is így gondoltam?
-Nem. De remélem csak gondoltad.-nézett rám mosolyogva.
-Hát azért még pedáloz egy kicsit.-álltam fel és keresztbe tettem a kezeim.-Menny inkább oda a többiekhez és szórakozz egy kicsit.
-Megvárlak téged.
-Rendben.-ennyit tudtam csak kinyögni majd beszaladtam a házba....





Tudom nem igazán érdekes ez a rész, de vannak olyanok benne amiket meg kell alapoznom és ez nem mindig izgalmas. Most már ismeritek a szereplőket így könnyebb lesz tovább folytatni a történetet. Nem sokára hozom az új részt ami ígérem izgisebb lesz mint ez! :)
Remélem azért tetszett nektek!? Puszi!!