~ Every end is a new beginning 3. Rész

Sziasztok! Hát végre ideért ez a rész is. Remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasást!! Puszi <3




"Néha olyan dolgok történnek velünk amikre egyáltalán nem vagyunk felkészülve, de van mikor várunk valamire ami soha nem lehet a miénk".

Mozdulatlanul feküdtem az ágyban a plafont bámulva. Egy időre gondolkodóba estem, de miután ez a pár perc véget ért üres tekintettel néztem az "eget". Hihetetlen, hogy hová el nem sodort az élet, L.A.-be vagyok, a világ egyik legnagyszerűbb városában. Nemsokára elkezdődik a suli, ahol lehetőségem lesz azzal foglalkozni ami számomra az életet jelenti...a ZENÉVEL. Itt a családom, ami talán most a legösszetartóbb és találtam vagyis azt hiszem találtam, barátokat akiknek létszáma már nagyobb mint az előző lakhelyemen. Ezek ellenére még is egyedül érzem magam, de azt nem tudom miért. Talán mert nem találkoztam még olyan személlyel, rokonlélekkel sem, aki megértett volna.
-Raina kész az ebéd!-anya hangja élesen hasított a szobában uralkodó csendbe.
-Ó basszus!-motyogtam magamban, olyan jó volt az ágyban feküdni.-Megyek!-válaszoltam és lerúgtam magamról a takarót.-Remélem ez is lesz olyan jó nap mint a tegnapi.-mosolyodtam el és lementem a konyhába.
-Csoda, hogy ilyen korán fent vagy!-lépett mellém apa és adott egy puszit a homlokomra.
-Elhiheted, hogy még mindig fent feküdnék ha anya hagyott volna.-húztam el a számat és leültem a konyhaasztalhoz.
-Rydel telefonált, hogy ha van kedved menny el velük este mozizni.-tette le elém anyu a tányért.-Szerintem nagyon kedves tőlük, hogy elhívtak.-szuggerált ami tudtam mit jelenet.
-Igen anya elmegyek.-sóhajtottam egyet és szedtem ki magamnak a levesből.
-Anyád csak azt szeretné ha beilleszkednél.-ült le mellém másik szülőm.
-Jó tudom, de egy kicsit, néha, egy évben legalább egyszer gondolhatna rám is.-apa csak lehajtotta a fejét és inkább enni kezdett.-Kössz az ebédet.-töröltem meg a számat majd tányéromat a mosogatóhoz vittem.
-Eldöntötted már mibe mész az este? Mert nem mehetsz el, olyan szakadt ruhában mint amilyened van.-mérges lettem, azonnal. Az evőeszközöket beledobtam a gépbe, amik hangosan értek földet.
-Igen, úgy döntöttem meztelenül fogok menni anya!-kiabáltam rá és felfutottam a lépcsőn.-Fenébe is nem érdekel!-csaptam be magam mögött a szoba ajtót.
-Most remélem boldog vagy!-hallottam apa dühös hangját, majd egy ajtó csapódást. Elkeseredve ültem le az ágy szélére és csak néztem ki a fejemből. Azt hittem végre minden rendben lesz, az állandó veszekedések is eltűnnek a mindennapjainkból, de tévedtem, rohadt nagyot tévedtem.

(este 6 óra)

A hajamat kötöttem fel mikor apa lépett a szobámba. Arcáról messziről lerítt a gondterheltség. Csak odamentem hozzá és megöleltem egy szó nélkül. Vele valahogy mindig mindent meg tudtam beszélni, anyával ellentétben. Ha szerelmi bajom volt még azt is neki mondtam el, nem anyának ami azért lányok esetében kissé furcsa, de nekem ez volt a normális.
-Sajnálom amit anyád mondott, már ő maga is megbánta.-söpört ki egy tincset a szememből.
-Nem neked kell bocsánatot kérned, anya szavai miatt. Egyszer vállalna már felelősséget azért amit mond vagy tesz.-folytattam tovább a készülődést.
-Tudod, hogy anyád milyen és azt is tudod, mennyire szeret.-győzködött tovább.
-Én még nem vettem észre, hogy szeretne. Ellentétben Natalival, őt bezzeg halálra ölelgeti és szeretgeti ha hazajön és én még a szokottnál is jobban eltűnök az életéből.
-Nagyon jól tudod, hogy ez nem így van.
-De igen apa ez így van!-fordultam felé és ezzel a mondattak lezártnak tekintettem a dolgot, amit ő is észrevett és inkább kiment a szobából. Rydel délután felhívott telefonon, hogy akkor megyek-e vagy sem, de mikor azt mondtam inkább máskor, addig győzködött míg anyától teljesen függetlenül úgy döntöttem elmegyek. Nem öltöztem ki, fő célom inkább a kényelmesség volt mivel a mozi után lehet leugrunk a partra. Teljesen készen voltam, így lementem a konyhába egy kis rágcsáért.
-Raina?-szólított meg anya.
-Mondd.-fordultam felé komor arccal.
-Haragszol?-kérdezte meg félve.
-Á dehogy, miért is? Nincs rá semmi okom.-löktem el magam a pulttól és kimentem az udvarra. A hinta ágyon ülve éreztem, hogy valaki figyel. Mikor hátrafordultam meglepődve láttam, hogy Ross áll mögöttem.
-Baj van?-nem válaszoltam csak felálltam és kinyitottam neki a kaput.-Na?-tette karba kezeit.
-Most panaszkodjak neked?-sóhajtottam egyet és visszaültem előző helyemre.
-Erre várok.-mosolyodott el és leült mellém.
-Tudod, a mi családunk kicsit komplikált.
-4 testvérem van szerintem átérzem a dolgot.-nevettet fel, ami az én arcomra is vigyort csalt.
-Baj ha most nem akarom elmagyarázni?
-Nem, de egyszer úgy is elfogod.-kacsintott rám és felállt.
-Ezt, hogy értetted?-kérdeztem vissza értetlenül.
-Majd meglátod, vagyis remélem.-nem mondtam semmit. Rydelék az utcán vártak és kicsit furcsán néztek ránk mikor kiléptünk a kapun.
-Ti mit csináltatok?-értetlenkedett Riker.
-Tudod, az emberek néha szoktak beszélgetni.-válaszolt Ross és ez a téma ennyibe maradt. Egy horrorra ültünk be, de az eredeti terv egy romantikus film megnézése volt. Hát igen ez az ötlet csak Rydelnek és nekem tetszett és mivel a fiúk voltak többen így kettő a négy elleni szavazattal, veszítettünk. Undorító és sablonos volt az egész, de egynek elment. Legalább a fiúk élvezték ha már mi nem igazán.
-Lemegyünk a partra?-vetette fel az ötletet Rocky.
-Én mondtam, hogy lemegyünk.-bökött oldalba Rydel.-Túl jól ismerem a testvéreim.-sóhajtott fel.
-Nincs ehhez már túl késő?-fordult felénk Ryland.
-Ezt meg sem hallottuk.-lökte meg Ross és beszálltunk a kocsiba.


-Azta, ez nagyon szép.-mentem közelebb a vízhez.
-Igen. nagyon szép idő van.-jött utánam Ross.
-Na ki jön uszikálni?-vetkőzött le Riker.
-Én biztos nem.-válaszoltam azonnal és már mentem is a kocsihoz, de a fiúk gyanúsan hallgattak.-Bármire is készültök....-fordultam feléjük.-Meg ne próbáljátok, mert esküszöm megbánjátok.-kezdtem hátrálni. A két srác egymásra nézett és hirtelen elkezdtek szaladni felém. Annyira megijedtem, hogy mozdulni sem tudtam.-Kérlek ne már!-kiabáltam mikor elkezdtek a vízhez vinni.-Rydel nem segítenél?
-Jó fürdést!-integetett nekem vigyorogva.
-Most komolyan? Ennyire utáltok?
-Nem, sőt nagyon kedvelünk. Ez amolyan beavatási szokás.-mondta Ross és megálltak.
-Kérlek szépen, könyörgöm bármit megteszek csak ne dobjatok a vízbe!-kérleltem őket olyan szépen ahogy csak tudtam.
-Bármit?-kérdezett vissza Riker pimaszul.
-Bármit!-éreztem ahogy lazul a fogás a lábamon és a kezeimen is. Már csak a puha homokot éreztem a fenekem alatt.
-Csókold meg Rosst.-hajolt le hozzám a legidősebb Lynch kajánul vigyorogva. Nem mondtam semmit csak feltápászkodtam, Ross elé léptem, majd megcsókoltam.
-Azt hittem ennél több fantáziád van, de én jártam vele jól, hogy nincs képzelőerőd. Remélem azért ha lesz csajod kicsit megerőlteted magad mert az ágyban lesznek gondok.-vágtam oda neki, mire Ross hangosan felkacagott.
-Ezt megjegyeztem!-hisztizett Riker majd a kocsihoz trappolt.
-Ez hatalmas volt.-vett végre levegőt Ross.-És a csók sem volt rossz.-lépett egy lépéssel közelebb.
-Nem volt rossz? Talán nem jól csókolok?-mosolyogtam rá.
-Én nem mondtam ilyet, de ha még egyszer kipróbálnánk, többet tudnék mesélni róla.......