~ Every end is a new beginning 4/1.Rész

Sziasztok!! Mérhetetlenül jól esett az amiket írtatok tényleg köszönöm nektek!! <3 Próbálok mindig egy kicsivel jobban írni, és jó ha van motiválás jelen esetben az, hogy titeket szórakoztasson a történet! Ezt a részt két külön "epizódra" szedtem, mivel túl hosszú lett volna ez egyben és így kicsit fantáziálhattok a folytatásról. Jó szórakozást a részhez! Puszi nektek <3

UI: Remélem nem tartjátok sablonosnak a történetet mivel elég hamar megtörténnek a dolgot, de nem tartom túl jó ötletnek főleg ha írásról van szó, hogy több akár 10 részen át is húzzam a történetet mivel akkor szinte eseménytelen részek születnének.


-Tényleg többet tudnál mesélni?-húztam fel szemöldököm.
-Tényleg.-vigyorgott egyfolytában. Nagyon jól tudtam mit csinálok ha most egyszerűen hagyom, hogy megcsókoljon könnyen megkaphatónak fog hinni és én nem vagyok az, ezért....
-Már túl nagy vagy a mesékhez.-léptem hátra és a többiekhez indultam. Elégedetten álltam meg a srácok előtt akik tátott szájjal néztek hol Rossra hol rám.-Most meg mi van?-értetlenkedtem.-Tényleg azt hittétek, hagyom, hogy megcsókoljon?-tettem karba kezeim meglepődve.
-Hát csak feltételeztük.-válaszolt Riker.
-Hát tévedtetek, de most megyek, azt hiszem haza találok egyedül is.-vettem ki a kocsiból a táskám és a kivilágított utca felé indultam. Nem tudom mióta sétálhattam. Fogalmam sem volt hol vagyok és még csak egy ember sem volt akitől útbaigazítást kaphattam volna. Csalódottan leültem egy padra mikor...
-Tudtam, hogy eltévedsz.-szólalt meg valaki mögöttem.
-Te mindig a hátam mögött tűnsz fel?-sóhajtottam egyet és összehúztam magamon a pulcsit.
-Talán baj?-lépett elém.
-Nem csak idegesítő.-mondtam gúnyosan.-Mit akarsz?
-Semmit. Csak tudtuk, hogy nem találsz egyedül haza.-ült le mellém és az eget kezdte bámulni.-Miért kaptad fel úgy a vizet a parton?-fordult felém.
-Mert nagyon jól tudom milyenek vagytok ti "sztárok".
-Milyenek?-kérdezett vissza érdeklődve.
-Azt hiszitek mindenkit megkaphattok, csak szépen kell rájuk néznetek.-magyaráztam el a dolgot neki.
-Mi lenne ha megismernél és csak utána mondanál véleményt rólam?-állt fel idegesen.-Annyira elegem van azokból az emberekből akik jobban tudják milyen vagyok mint én magam.-a hangja visszhangzott az üres utcán. Csak meredten néztem magam elé, nem mondtam semmit. Percek teltek el anélkül, hogy bármit mondtunk vagy tettünk volna. Elgondolkodtam az egészen. Lehet, hogy alaptalanul hisztiztem, de kiakasztott, hogy azt hitte ennyire könnyen megkaphat.-Most nem mondasz semmit?-hangja sokkal higgadtabb volt mint pár perccel ez előtt.
-Mit mondhatnék?-kérdeztem halkan.-Sajnálom.
-Én is.-ült vissza mellém.-Kezdhetnénk elölről?-mosolygott rám biztatóan.
-Hálás lennék.-bólintottam és felé nyújtottam a kezem.-Raina Wods.
-Ross Lynch.-fogadta el és mélyen szemembe nézett. Nem tudom mi történt velem, lefagytam, elmerültem a szemeibe.-Nem akarunk még menni?-szegény már reszketett, annyira fázott.
-Öhhm de igen mehetünk.-tértem vissza a valóságba.-Merre kell menni?-néztem rá tanácstalanul.
-A másik irányba.-mutatott vissza felé.
-Ugye csak viccelsz? Egy órát sétáltam a nagy semmiért?
-Nem viccelek, tényleg egy órát sétáltál a nagy semmiért.-nevetett fel és elindult.


-Köszi, hogy segítettél hazajutni.-álltam meg házunk előtt.
-Hát mivel itt lakom mellettetek, nem nagy dolog.-tette zsebre kezeit mintha várna valamire.
-Hát akkor jó éjt.-nyitottam ki a kaput.
-Szia.-a szemeim csalódottságot tükröztek, de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet.

(másnap reggel)

Nyúzottan keltem ki az ágyból, nagyon fáradt voltam. A nap már magasan az égen volt és hallottam ahogy apa az udvaron füvet nyír.
-Jó reggelt!-köszönt anya miközben teregetett.
-Jah neked is.-dörzsöltem meg a szemeim és a hűtőhöz vonszoltam magam.-Ti nem jártok dolgozni?
-Még egy hét szabadságunk van. Miért talán zavarunk?-kérdezte meg gúnyosan.
-Nem mondtam ilyet. Csak már egy ideje itt lakunk.....-vettem elő egy poharat.
-Holnap este egyedül leszel itthon, apáddal haza kell utaznunk mert van vevő a házra.-ült le a kanapéra és bekapcsolta a tv-t.
-Nagyszerű!
-Ennyire azért ne örülj, hogy elmegyünk.
-Pedig fogok.-mentem ki az udvarra.-Szia apa.-ültem le a hintaágyra.
-Szia. Korán keltél.-törölte meg verejtékező homlokát.
-Nem tudtam tovább aludni..-ásítottam egy nagyot.-Jó az idő el kéne menni valahová.-néztem fel az égre.
-Én is ezen gondolkoztam, de anyád már talált nekem jobb időtöltést.-mutatott a fűnyíróra.
-Tudod meg kellene tanulnod nemet mondani neki, te vagy a férfi a családban.
-Jól van Raina.-nevetett fel és dolgozott tovább.-Mondta anyád, hogy holnap nem leszünk itthon?
-Igen.-dőltem hátra elégedetten.
-Hívd át a barátaid. Tegnap elég későn értél haza gondolom akkor jóba letettek egymással.-vetette fel az ötletet.
-Apa ez bonyolult.
-Kitalálom. Szerelmes vagy? A szőke? Mondjuk mindegyik az, de melyik a sok közül?-nézett rám mosolyogva.
-Apaaa, nem dehogy, semelyik sem.-tiltakoztam azonnal és inkább bementem a házba mielőtt tovább kérdezősködött volna.
-A telefonod megállás nélkül csörög.-nézett ki az újság mögül anya.
-És neked még csak meg sem fordult a fejedben, hogy lehozd vagy szólj nekem?-trappoltam fel idegesen a lépcsőn.
-Egyáltalán nem.-kiabált utánam.
-Utálom.-csaptam be mérgesen az ajtót és levetettem magam az ágyra. Nagy nehezen kihalásztam a telefonom a párna alól és megnéztem ki hívott. Ismeretlen szám keresett 12-szer.-Valaki nagyon meg akar velem osztani valamit.-fordultam a hátamra és becsuktam a szemeim. Eszembe jutott a tegnap este, a mozi a csók és az, hogyan is jutottam haza. Mosolyra húzódott a szám ahogyan felelevenítettem a dolgokat. Éreztem, hogy pillanatok múlva elalszom mikor a telefon a hasamon csöngeni kezdett.-Tessék?
-Raina?-azonnal felismertem a hangját.
-Ross? Mit szeretnél?
-Semmit csak felhívtalak, Rydel telójából kinéztem a számod.
-Tényleg arra pazarlod a pénzed, hogy felhívj miközben itt vagyok pár méterre tőled?
-Azt hiszem.-nevetett bele a telefonba.-Ma este mész valahová?
-Nem hinném.
-Akkor most már van programod. Fél hétre legyél kész. Szia!-olyan hirtelen tette le, hogy még csak válaszolni sem tudtam.
-Nagyszerű.-dobtam magam mellé a készüléket és ismét megpróbálkoztam az alvással.


Hangos zene csapta meg a fülem. Először nem tudtam honnan jön, de az ablakból kihajolva rájöttem a szomszéd házból. Apa még mindig a kertet csinosítgatta, de le sem tudta volna tagadni mennyire tetszik neki a zene amit hall, hiszem táncolt vagy valami olyasmi.
-Apu ha meglát valaki azt hiszi valami van!-kiáltottam rá nevetve.
-Gyere le és bugizzunk együtt!-indult be még jobban. Én csak vigyorogni tudtam rajta milyen jó fej egy apám van.
-Nem akarsz véletlenül rendet tenni a szobádban?-jelent meg előttem anya unott arccal.-Komolyan mintha egy fiam lenne.
-Hát sajnos máskor kell összepakolnom tudod, most dolgom van.-néztem az órára, 5 óra volt.-Ne keressetek egy darabig.-szaladtam el mellette ki az udvarra.-Elmentem!-kiáltottam oda apának és átfutottam a szomszédba. Egy darabig nyomogattam a csengőt mire Mrs.Lynch kinyitotta nekem a kaput.
-Raina micsoda meglepetés.-mosolygott rám kedvesen.-Rydel-t keresed?-tárta ki nekem az ajtót.
-Igazából Ross mondta, hogy fél hétre legyek kész, de én egy kicsit hamarabb jöttem.
-Semmi baj, sőt örülök neki.-vezetett be házukba.
-Azta!-tátott szájjal néztem körül.-Igazán szép a házuk.
-Köszönjük, a férjem érdeme. A gyerekek a garázsban vannak épen próbálnak, de szerintem erre már te is rájöttél.-utalt a hangokra.
-Akkor én, nem is zavarok.
-Igazából lenne számodra egy feladatom. Persze csak ha nem baj?-lépett a sütőhöz.
-Nyugodtan.-válaszoltam zsebre tett kezekkel.
-Nem tudom mennyire vagy jártas a sütésben, de a srácoknak este fellépésük lesz egy közeli kávézóban és megígértem a tulajdonosnak, hogy sütök neki muffint.
-Én benne vagyok.-csaptam össze kezeim és levettem a pulcsim.-Mit kell csinálnom?-lelkesültem fel.
-Csináld meg a tésztáját, itt a recept addig én előkészítem a sütőt és a tepsit.-válaszolt miközben ide oda járkált.
-Rendben.-kezdtem is hozzá.


Egyedül voltam a konyhába, épen a cukrot mértem ki mikor Rocky lépett a helységbe.
-Ennyire fáradt vagyok, hogy már képzelődöm vagy tényleg itt van Raina és a konyhánkban süt.-kérdezte meg magától.
-Igen tényleg itt vagyok.-röhögtem fel és tovább tevékenykedtem.
-Ő oké.-vett ki a hűtőből egy csomó vizet és visszament a garázsba.

(Rocky szemszög)

-Srácok nem fogjátok el hinni ki süt a konyhánkba?!-tettem le kezeimből a vizeket.
-Jaime Oliver?-pattan fel Ratliff.
-Igen persze, honnan tudtad?-forgattam meg a szemeim.-A szomszéd csaj van itt, Raina.-a név hallatán Ross arca olyanná vált mint aki szellemet látott.
-Hogy nézek ki?-fordult körbe, körbe.
-Büdös izzadság szagod van, a hajad olyan mintha napok óta nem fésülködtél volna, és szerintem a szád illata sem a legjobb.-mondta Rydel.
-Kössz, sokat segítettél.-szaladt fel az emeletre.

(Ross szemszög)

Mi az atya úr istent keres itt Raina? Úgy volt hogy csak fél hétre jön. Annyit agyaltam, hogy észre se vettem mikor a konyhába értem.
-Raina!-kiáltottam fel mikor megláttam az asztal mögött.
-Szia!-mosolygott rám.
-Én most, azt hiszem vagyis....-beszéltem össze vissza.-Mindjárt jövök.-futottam a szobámba.-Jézusom.-fogtam meg a fejem mikor belegondoltam mekkora idiótának tarthat most.

(Rainra szemszög)

Olyan aranyos volt, miközben össze vissza beszélt. De miért mondok én ilyeneket? Mi van velem? Gondolkodásomat Mrs.Lynch szakította félbe.
-Készen vagy?-lépett mellém vidáman.
-Igen azt hiszem.
-Itt vagyok!-futott be a konyhába Ross.
-Kisfiam téged meg mi lelt?-döbbent le Mary.
-Semmi anya semmi.-igazította meg a haját.
-Akkor én megyek, megnézem apád, hogy halad a munkájával.-nézett ránk sejtelmesen.
-Hogy, hogy itt vagy?-ült fel a pultra Ross.
-Csak segítettem anyudnak, sütkérezni.-szedtem ki a megsült muffinokat a tepsiből.
-Szóval rabszolgának fogott?-lopott el egyet a tálcáról.
-Hééé.-reagáltam azonnal.-Nem neked csináltuk.
-Csak kóstoló.-tette fel kezeit védekezés képen.-Méghozzá nagyon finom kóstoló. Anya jól tud sütni.
-Abban nem kételkedem, de ezt én csináltam.-vigyorogtam rá elégedetten. Hirtelen egy nagyot nyelt és csak nézett rám.
-Ezt tényleg te csináltad?-mutatott a sütire.
-Nem, a nagyanyám!
-Tényleg?
-Ross!-csak nevetett, mint ahogy én is.-Hová megyünk este?
-Az titok.-kacsintott rám.-De biztos jól fogod magad érezni.-állt fel és közeledni kezdett felém.