A levegő mintha megfagyott volna, ott álltunk egymással szemben. Talán arra vártuk, hogy a másik kezdeményezzen. Egy pillanatra becsuktam a szemem és hirtelen két kezet éreztem a derekamon ahogy szorosan átölel.
-Ó Ross nem is mondtad, hogy becsajoztál?-hirtelen rebbentünk szét.
-Ryland te ezt nem érted.-próbált meg magyarázkodni.
-Hát én lehet nem de az internet biztosan mivel veletek van tele.-Ross arca elkomorult.
-Na jól van ez nem vicces.-szálltam be én is a beszélgetésbe.
-Nem is viccből mondtam.-vette elő a telefonját.-Itt van a kép, ahogy smároltok ami vajuk be eléggé azt mondatja "szerelem".
-Remek!-kiáltott fel Ross és kiviharzott a konyhából.
-Ross!-kiáltottam és épp utána akartam menni mikor valaki megragadta a kezem.
-Most hagyd.-mondta Rydel és elengedett.-Ilyenkor nem lehet hozzá szólni.
-Így van, igaza van.-helyeselt a még mindig idegen fiú.
-Te még is ki a fene vagy?-csattantam fel idegesen.
-Ryland az öcsénk.-válaszolt helyette Rydel és intett testvérének, hogy menjen el.
-Ez nálatok nem megszokott, hogy mindig írnak rólatok?-értetlenkedtem.-Mitől akadt ki és miért pont ő?-támaszkodtam a pultnak.-Én már nem értek semmit.-rázta meg a fejem és éreztem ahogy szemeim megtelnek könnyel.-Akkor most én vagyok a hibás?-néztem fel Rydel-ra.
-Raina nyugodj meg, nincs semmi gond.-fogta meg vállaim és magához ölelt.-Majd Ross elmeséli miért is volt ez a dühkitörése.-nézett az ablak felé. Én is kinéztem rajta, Ross odakinn állt és a földet szuggerálta. Szó nélkül mentem ki, a szívem a torkomban dobogott.
-Nem tudom mit mondhatnék.-szólalt meg pár percnyi csönd után.
-Csak nem értem mitől buktál ki ennyire.-ültem le a lépcsőre.
-Azt tisztázzuk, hogy nem magam miatt lettem ilyen hisztis.-ült le velem szembe a fűbe.-Hanem mert már elcsesztem az esélyem.-kezdte tépkedni a füveket ingerülten.
-Milyen esélyed? Ross te miről beszélsz?-nevettem fel értetlenül.
-Te egyáltalán nem gondolkoztál ezen?-kérdezte csodálkozva.
-De még is min?-tártam szét kezeim.
-Azon, hogy mi egy pár legyünk.-ledöbbentem, nekem fogalmam sem volt, hogy ő ilyeneken agyal.
-Ross egy hete, hogy ideköltöztünk.
-És akkor mi van?
-Az, hogy nagyon kevés ideje ismerjük egymást ahhoz, hogy összejöjjünk.
-Értem én.-szóra nyitottam a számat...-Nem kell semmit mondj, nem kell magyarázkodnod, úgy is találok helyetted valakit. Aki sokkal jobb lesz és akinek nem lesz túl korán összejönni velem.-kelt fel és bement a házba. Teljesen magamba zuhantam. Hogy volt képes ilyet mondani? Miért? Mit tettem én, amivel kiérdemeltem ezt? Erőt vettem magamon, feltápászkodtam és haza mentem.....
(2 hónappal később)
Már két hete tart a suli. Barátokat még mindig nem szereztem, de már, sokkal jobban érzem magam mint az előző iskolámban. Anyu és apu éjt nappallá téve dolgozik szinte alig látom őket, úgy hogy nagyrészt a szobámban ülök és nézek ki a fejemből ha nem suliban vagyok. A szomszédokkal két hónapja ha nem több, nem találkoztam, istennek hála. Viszont még a mai napig fáj az amit Ross akkor mondott. "Nem kell semmit mondj, nem kell magyarázkodnod, úgy is találok helyetted valakit. Aki sokkal jobb lesz és akinek nem lesz túl korán összejönni velem". Nem tudom miért érintett ez ilyen rosszul, hisz semmi nem volt köztünk, de egyben biztos vagyok Ross Lynch nevét soha nem fogom elfelejteni......
-Csók özön áradat kedves szüleim!-vágtattam le a lépcsőn és levágódtam a kanapéra.
-Beteg vagy lányom?-nézett ki apa az újság mögül.
-Miért?
-Mert köszöntél.-csodálkozott.
-Jah bocs, többet nem fordul elő.-értetlenkedtem és a távirányítóért nyúltam.
-Nem tanulsz?
-Anya szombat van, ezt te sem gondoltad komolyan.-válaszoltam gúnyosan.
-Jut szembe reggel a szomszéd lány volt itt azt hiszem Rydel, téged keresett.-szólalt meg apa mire megfagyott a vér ereimben.
-Tényleg mióta nem láttam a Lynch családot.-kapcsolódott be anya és én egyre mélyebbre süllyedtem a kanapén.
-Ő nem tudom minek volt itt, lehet csak alva járt.-találtam ki egy hihető magyarázatot. Vagyis csak részemről hihetőt szüleim mint egy hülyére, úgy néztek.-Mi van? Megeshet!-védekeztem. Inkább nem mondtak semmit, ami nekem volt jó, nem akartam firtatni a dolgot. Ebéd után anyának és apának is dolga akadt ezért megint egyedül maradtam otthon, de meglepő. Tanulni, feküdni, enni, inni semmihez sem volt kedvem így inkább lementem az udvarra egy kis olvasnivalóval és kiültem a hintaágyra.
-Raina reggel kerestelek!-a hang hallatára hirtelen megrezzentem és könyvem kiesett a kezemből.
-Igen mondta apa.-szedtem össze magam és a kapuhoz mentem.-De nem mondott ezen kívül semmit.-engedtem be.
-Ha zavarlak akkor....
-Nem zavarsz, egyedül vagyok itthon. Kérsz esetleg valamit inni vagy rágcsát?-ajánlottam fel és bementünk a konyhába.
-Egy pohár vizet köszönöm.-ült le a pulthoz.-Nézd ez nekem nagyon kínos.-sóhajtott egyet.-Tudom jól mi történt közted és az öcsém közt.
-Ha jól sejtem ezért jöttél.-tettem le elé a poharat és leültem vele szembe.
-Igen, de nem tudom mit is mondhatnék.
-Te semmit. Nem neked kell felelősséget vállalnod azért amit Ross mondott.-nem szólt semmit csak a poharát nézte.-Nézd Rydel megértem sőt elfogadom amit Ross hozzám vágott akármennyire is szarul esett, de az, hogy még csak annyit sem tudott megtenni az öcséd, hogy eljön és ő maga kér bocsánatot vagy megmagyarázza mi a fenéért mondott ilyeneket csak ront a dolgon.- bólintott, gondolom egyet értett velem.
-És nem beszéltetek azóta semmit sem?
-Még csak nem is láttam.-nevettem fel keservesen és legszívesebben sírtam volna.-Nem tudom miért vagyok ilyen mikor róla van szó. Furcsa érzés fut át rajtam mikor kiejtem a nevét, vagy csak eszembe jut az arca.
-Talán mert kedveled őt.
-De ez akkor sem normális, hisz alig ismerem.
-Elhiszed ha azt mondom ő is pont ugyan így van ezzel?-Rydelre néztem és láttam szemeiben, hogy nem hazudik.
-Én nem tudom.-temettem arcomat kezeimbe.
-Miért nem próbáljátok megbeszélni?-nem tudtam neki válaszolni.
-Rydel kérlek! Fogadom talált magának egy másik lányt.-keltem fel és az ablakhoz sétáltam.-Nincs mit megbeszélni ezen. Ő nem ilyen lányt keres mint én. Én túl hétköznapi és unalmas vagyok. Velem nem dicsekedhet hisz nincs sorozatom, nem vagyok énekes semmi nem vagyok.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Honnan tudod, hogy nekem milyen lány kell?-lefagytam, nem akartam hinni a füleimnek mikor meghallottam a hangját..
-Nem tudom mit mondhatnék.-szólalt meg pár percnyi csönd után.
-Csak nem értem mitől buktál ki ennyire.-ültem le a lépcsőre.
-Azt tisztázzuk, hogy nem magam miatt lettem ilyen hisztis.-ült le velem szembe a fűbe.-Hanem mert már elcsesztem az esélyem.-kezdte tépkedni a füveket ingerülten.
-Milyen esélyed? Ross te miről beszélsz?-nevettem fel értetlenül.
-Te egyáltalán nem gondolkoztál ezen?-kérdezte csodálkozva.
-De még is min?-tártam szét kezeim.
-Azon, hogy mi egy pár legyünk.-ledöbbentem, nekem fogalmam sem volt, hogy ő ilyeneken agyal.
-Ross egy hete, hogy ideköltöztünk.
-És akkor mi van?
-Az, hogy nagyon kevés ideje ismerjük egymást ahhoz, hogy összejöjjünk.
-Értem én.-szóra nyitottam a számat...-Nem kell semmit mondj, nem kell magyarázkodnod, úgy is találok helyetted valakit. Aki sokkal jobb lesz és akinek nem lesz túl korán összejönni velem.-kelt fel és bement a házba. Teljesen magamba zuhantam. Hogy volt képes ilyet mondani? Miért? Mit tettem én, amivel kiérdemeltem ezt? Erőt vettem magamon, feltápászkodtam és haza mentem.....
(2 hónappal később)
Már két hete tart a suli. Barátokat még mindig nem szereztem, de már, sokkal jobban érzem magam mint az előző iskolámban. Anyu és apu éjt nappallá téve dolgozik szinte alig látom őket, úgy hogy nagyrészt a szobámban ülök és nézek ki a fejemből ha nem suliban vagyok. A szomszédokkal két hónapja ha nem több, nem találkoztam, istennek hála. Viszont még a mai napig fáj az amit Ross akkor mondott. "Nem kell semmit mondj, nem kell magyarázkodnod, úgy is találok helyetted valakit. Aki sokkal jobb lesz és akinek nem lesz túl korán összejönni velem". Nem tudom miért érintett ez ilyen rosszul, hisz semmi nem volt köztünk, de egyben biztos vagyok Ross Lynch nevét soha nem fogom elfelejteni......
-Csók özön áradat kedves szüleim!-vágtattam le a lépcsőn és levágódtam a kanapéra.
-Beteg vagy lányom?-nézett ki apa az újság mögül.
-Miért?
-Mert köszöntél.-csodálkozott.
-Jah bocs, többet nem fordul elő.-értetlenkedtem és a távirányítóért nyúltam.
-Nem tanulsz?
-Anya szombat van, ezt te sem gondoltad komolyan.-válaszoltam gúnyosan.
-Jut szembe reggel a szomszéd lány volt itt azt hiszem Rydel, téged keresett.-szólalt meg apa mire megfagyott a vér ereimben.
-Tényleg mióta nem láttam a Lynch családot.-kapcsolódott be anya és én egyre mélyebbre süllyedtem a kanapén.
-Ő nem tudom minek volt itt, lehet csak alva járt.-találtam ki egy hihető magyarázatot. Vagyis csak részemről hihetőt szüleim mint egy hülyére, úgy néztek.-Mi van? Megeshet!-védekeztem. Inkább nem mondtak semmit, ami nekem volt jó, nem akartam firtatni a dolgot. Ebéd után anyának és apának is dolga akadt ezért megint egyedül maradtam otthon, de meglepő. Tanulni, feküdni, enni, inni semmihez sem volt kedvem így inkább lementem az udvarra egy kis olvasnivalóval és kiültem a hintaágyra.
-Raina reggel kerestelek!-a hang hallatára hirtelen megrezzentem és könyvem kiesett a kezemből.
-Igen mondta apa.-szedtem össze magam és a kapuhoz mentem.-De nem mondott ezen kívül semmit.-engedtem be.
-Ha zavarlak akkor....
-Nem zavarsz, egyedül vagyok itthon. Kérsz esetleg valamit inni vagy rágcsát?-ajánlottam fel és bementünk a konyhába.
-Egy pohár vizet köszönöm.-ült le a pulthoz.-Nézd ez nekem nagyon kínos.-sóhajtott egyet.-Tudom jól mi történt közted és az öcsém közt.
-Ha jól sejtem ezért jöttél.-tettem le elé a poharat és leültem vele szembe.
-Igen, de nem tudom mit is mondhatnék.
-Te semmit. Nem neked kell felelősséget vállalnod azért amit Ross mondott.-nem szólt semmit csak a poharát nézte.-Nézd Rydel megértem sőt elfogadom amit Ross hozzám vágott akármennyire is szarul esett, de az, hogy még csak annyit sem tudott megtenni az öcséd, hogy eljön és ő maga kér bocsánatot vagy megmagyarázza mi a fenéért mondott ilyeneket csak ront a dolgon.- bólintott, gondolom egyet értett velem.
-És nem beszéltetek azóta semmit sem?
-Még csak nem is láttam.-nevettem fel keservesen és legszívesebben sírtam volna.-Nem tudom miért vagyok ilyen mikor róla van szó. Furcsa érzés fut át rajtam mikor kiejtem a nevét, vagy csak eszembe jut az arca.
-Talán mert kedveled őt.
-De ez akkor sem normális, hisz alig ismerem.
-Elhiszed ha azt mondom ő is pont ugyan így van ezzel?-Rydelre néztem és láttam szemeiben, hogy nem hazudik.
-Én nem tudom.-temettem arcomat kezeimbe.
-Miért nem próbáljátok megbeszélni?-nem tudtam neki válaszolni.
-Rydel kérlek! Fogadom talált magának egy másik lányt.-keltem fel és az ablakhoz sétáltam.-Nincs mit megbeszélni ezen. Ő nem ilyen lányt keres mint én. Én túl hétköznapi és unalmas vagyok. Velem nem dicsekedhet hisz nincs sorozatom, nem vagyok énekes semmi nem vagyok.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Honnan tudod, hogy nekem milyen lány kell?-lefagytam, nem akartam hinni a füleimnek mikor meghallottam a hangját..
Szia!:)
VálaszTörlésHm... mit is mondhatnék. Nagyon jó rész lett, a szememben elképesztően írsz! Összesen két író és blog fogott meg ennyire és az egyik Te, valamint a blogod! Nagyon várom a következő részt! Remélem mihamarabb hozod.:)
Sok sikert a következő részhez!
Viida Xoxo
Szia! Ez a blog nagyon nagyon jóó. Légyszi siess a kövi résszel mert már nagyon várom. Sok sikert . Puszi♥
VálaszTörlés