~ Every end is a new beginning 5.Rész

Sziasztok!!!! Nagyon köszönöm a komikat amiket kaptam az előző részhez!! :) Igazán jól estek <3 <3 Remélem ugyanúgy fog tetszeni ez a rész is mint az előző!! Puszi nektek...jó szórakozást!! <3 :)


Lassan, óvatosan fordultam meg. A szívem a torkomban dobogott és a tenyerem is erősen izzadni kezdett.
-Te, mit keresel itt?-nyögtem ki nagy nehezen.
-Beértem volna egy "sziával" is.
-Nem válaszoltál.-söpörtem ki hajam arcomból és zavartan szemébe néztem.
-Raina tudod nagyon jól a választ.-nem szóltam semmit csak rámutattam a székre egy amolyan "leülhetsz" kézmozdulattal.-Nézd én nagyon sajnálom, hogy......
-Kérlek ne mentegetőzz, az nem ér semmit sem.-vágtam szavába ingerülten.-Kicsit elkéstél a magyarázkodással.-ültem le vele szembe.
-Akkor én megyek is.-pattant fel Rydel és ki futott a házból.
-Raina ne veszekedjünk szépen kérlek...
-Mi az, hogy ne veszekedjünk? Tudod mennyit szenvedtem miattad? Amiatt amit akkor mondtál? Lehet más lány megbocsájt mert te vagy "Ross Lynch" de én nem fogok.-kiabáltam ki magamból gondolataim.-Soha életemben nem vágtak még olyat hozzám mint te akkor.-szegeztem rá ujjam.
-Sajnálom.-nézett rám üveges tekintettel.-Én vagyok a legnagyobb barom a világon, de meg kell hallgatnod.-kortyoltam egy nagyot vizemből.
-Rajta.-csaptam le poharam kicsit hangosabban, mire összerezzent.-Na mire vársz?-türelmetlenkedtem.
-Elég félelmetes mikor dühös vagy.-tolta el magát kicsit az asztaltól.
-Ó még csak feszült vagyok, ez még semmi.-mosolyogtam erőltetetten és leültem vele szembe.
-Akkor nem azért mondtam olyanokat, hogy elüldözzelek vagy megbántsalak.-kezdett bele már hosszúnak tűnő monológjába.-Tudod vannak dolgok amik ebben a világban amiben én és a testvéreim élünk, ha akarjuk ha nem más mint a hétköznapokban.
-Szóval nem vagyok a "világodba" való.-egyszerűsítettem le a dolgot.
-Nem erről van szó Raina, ne vágj már mindig közbe.-emelte fel hangját, de utána egy nagyot sóhajtott és folytatta.-Nem olyan egyszerű az élet, meg kell felelned szinte mindenkinek mert ha nem teszed megutálnak és tönkre megy a karriered. És itt jön a mi példánk.-egy percre elcsendesedett és csak nézett maga elé.-Nem túl könnyű megfogalmazni a dolgokat.-nevetett fel keservesen.-Én nagyon bírlak és kedvellek, pont ezért nem tudnám elviselni azt ha minden lépésed fotósok figyelnék tönkre téve ezzel az életed.
-Azt akarod mondani, hogy azért vágtad a fejemhez azt, hogy "találok nálad jobbat", hogy megvédjél?-mondatom után elgondolkodtam.
-Akkor nem is beszéltem annyira érthetetlenül.-támasztotta meg fejét gondterhelten. Nem mondtunk semmit csak ültünk és hallgattunk.-Hát akkor én megyek.-állt fel és szóra nyitotta száját mire felemeltem a kezem tiltakozás képen.-Majd találkozunk.-ledöbbenve ültem egymagam és csak néztem ahogy egyre kisebb lesz majd teljesen eltűnik Ross alakja az ablakból....

(másnap reggel)

Egész este nem aludtam pont úgy mint mikor összevesztünk Rossal. Anyáék már korán reggel nem voltak otthon ami kissé furcsa de hozzá kell szoktatnom magam mivel egész évben így lesz. A konyhában mint minden nap ugyanaz fogadott. Megterített asztal amin a kocsikulcs és a lakáskulcsom hevert. Nem volt étvágyam ezért inkább levetődtem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Unottan váltogattam a csatornákat mikor meghallottam, hogy a szobámban csöng a telefonom.-De okos vagy Raina.-tápászkodtam fel és fölszaladtam a lépcsőn.-Mondd.-szóltam bele.
-Szia kislányom anyád vagyok.
-Na nem mondod? Tudod kiírja a kijelző.-válaszoltam flegmán.-Mit szerettél volna?
-Az a helyzet, hogy....
-Várj kitalálom. Apának és neked is fontos üzleti ügyetek van amiért vagy egy hétre el kell utaznotok.-ültem le az ágyra.
-Csak három nap és nagyon sietünk vissza.-kezdett el azonnal magyarázkodni.
-Csak három nap?-csúszott vagy két oktávval feljebb a hangom.-Anya megkérdezhetem, hogy nektek minek kellett gyerek?
-Raina nem kell háborognod. Ez az élet, nemsokára haza megyünk pár ruháért és utána indulunk is a reptérre. Amúgy is megbeszéltem a szomszédokkal, hogy ott aludhatsz nálunk míg nem leszünk otthon.-egy pillanatra elakadt a lélegzetem.
-Már mint melyik szomszéddal? Remélem az idős nénire gondolsz aki mögöttünk lakik.....-az égre néztem és tátogva imádkozni kezdtem, hogy anya igent mondjon.
-Dehogy is. Lynch-ékkel beszéltem. Na jól van megyek.Szia.-ledobtam a telefont a földre.
-Hát kössz igazán számíthatok rád.-néztem fel ismét a plafonra és hanyatt feküdtem az ágyon.-Úr isten!-kiáltottam el magam úgy, hogy még szerintem a város közepén élők is hallották. A szívverésem kezdett helyre állni mikor csöngettek.-Hát persze...milyen jó időzítés.-csaptam magam mellé és lementem.
-Szia Raina.
-Szia Rydel.-köszöntem egy erőltetett vigyor kíséretében.-Gyere be.-álltam el az ajtóból.
-Húha nem tán mérges vagy?-ült le a fotelbe.
-Áh dehogy.-öntöttem magamnak egy kis narancslevet.
-Akkor jó.-mosolygott miközben az udvart szuggerálta.-Anyud nem mondta, hogy ma ott alszol nálunk?-kelt fel és leült a pulthoz.
-De igen említette.-fordultam felé látszólag vidáman.
-De jó lesz....Már be is rendeztem a szobámat, hogy normálisan elférjünk.-olyan boldog volt ami meglepett. Ennyire örül neki, hogy ott alszom náluk?
-Én is nagyon várom.-sóhajtottam egyet és belekortyoltam poharamba.
-És mi volt tegnap Ross-al.-hirtelen félrenyeltem.-Raina jól vagy?-nézett rám kissé furcsán.
-Persze csak szokásomhoz híven szerencsétlenkedem.-vettem mély levegőt.-Amúgy semmi nem volt, csak elmagyarázta a dolgokat.-úgy fürkészte tekintetem mintha várt volna valamire.
-Ennyi?-tárta szét kezeit csodálkozva.
-Miért? Kellett volna valaminek történnie?-értetlenkedtem.
-Hát vártam valami csattanót...például egy csókot.-mosolygott huncutul.
-Hát ez nem történt meg és szerintem nem is fog.-szedtem össze magam és határozottan reagáltam.
-Hát majd meglátjuk. Na most megyek csak meg akartam tudni minden oké-e veled.
-Hát mint látod még élek.-válaszoltam és az ajtóhoz léptem.
-Akkor várlak este. Szia!-ölelt meg búcsúzás képen és már el is tűnt.
-Hogy van ennek a lánynak ennyi energiája korán reggel?-tettem fel magamnak a költői kérdést, amire lehet, hogy holnap ilyenkor megtudom a választ.

(Pár óra múlva)

Kis csomaggal álltam a kapuban és vártam, hogy valaki kinyissa azt mielőtt odafagyok a betonra.
-Ne haragudj, de pont vacsorázunk.-engedett be Stormie.
-Jaj bocsánat.-nagyon kellemetlenül éreztem magam, de még inkább mikor beléptem és az egész család engem bámult.
-Raina.-pattant fel Rydel és azonnal elvette tőlem a holmimat.-Gyere megmutatom a szobám.-fogta meg kezem és már húzott is föl az emeletre.
-Húha ez elé rózsaszín.-állapítottam meg a tömény barbi színben úszó szobáról.
-Igen tudom. Ez lesz a te helyed.-mutatott az ablak mellett helyet foglaló kis kuckóra.
-De meglepő rózsaszín.-fogtam meg az ágyneműt és leültem az ágyra.-Tökre tetszik.-néztem szét jobban.
-Lányok gyertek le enni.-szólt fel Mark, Rydel apukája. Szó nélkül vonultunk le a lépcsőn. Az arcom lángokba borult mikor Ross mellé ültettek. Rydel és a többi testvér persze élvezték a dolgot, de én egy cseppet sem.
-Örülök, hogy anyukád ennyire megbízik bennünk, hogy megkért had aludjál itt.-törölte meg száját Stormie.
-Igazából ellettem volna én egyedül otthon, de ha már anya és ön megtetszett ezt beszélni.
-Jaj dehogy is. Szó sem lehet róla ide mindig jöhetsz.-a többiek helyeslően bólogattak, de Ross csak nézett maga elé.
-Köszönöm.-húztam össze magam és pár centit lejjebb csúsztam a széken. A vacsorának nagyon lassan, de vége lett. Már mindenki a szobájában volt, mi is már feküdtünk és próbáltunk aludni mikor..
-És milyen a suli?-szólalt meg Rydel hirtelen.
-Most komolyan a suliról akarsz beszélni?-ültem fel és a telefonommal teremtettem egy kis fényt.
-Nem, csak nem tudok semmi témát. Vagyis tudok, de arról nem szívesen beszélsz.-kelt fel ős is.
-Kitalálom...az öcsédről lenne szó?-kötöttem fel hajam és a falhoz támaszkodtam.-Mire vagy kíváncsi?
-Válaszolsz is rá?
-Hát megpróbálok.-nevettem fel és átmentem az ágyára.
-Érzel valamit iránta?-félve de nagy nehezen kibökte azt a kérdést amire én magam sem tudom a választ.
-Azt hiszem igen.-válaszoltam kis gondolkodás után.

(Riker szemszög)

Imádom, hogy Rydel fürdőjéből mindent tökéletesen lehet hallani.....



Remélem értettétek a végét és, hogy tetszett nektek :) <3