~ Every end is a new beginning 11. Rész:Valami meg változik..érzem

Sziasztok!! :) Köszönöm az előző részhez fűzött komikat nagyon jól estek. Remélem ez a rész is elnyeri tetszésetek. Nem egy hosszú fejezet, de megpróbálom a jövő hét közepén hozni a következőt, de nem ígérek semmit sem :) Jó szórakozást! <3

UI: Ez a kis idézet ami a rész elején van még nem nyert értelmet, de pár részen keresztül mindig ezzel fogok indítani és kiderül majd, hogy miért :)




Elveszíteni valakit. Nem, nem a halálra gondolok hanem arra az esetre mikor fenyegetve érzed magad más embertől. Félsz, hogy az a személy elvesz tőled egy olyan dolgot amitől ha nincs veled, életed értelmetlen, üres lesz...

(Ross szemszög)

Reggel 10 óra van. Hallom ahogyan az esőcseppek halkan az ablakomhoz ütődnek. Erőt veszek magamon, felülök és szétnézek. Olyan üresnek érzem a szobát és magam is. Hiányérzetem van, de nem tudom mitől. Felkaptam a tegnap magam mellé dobott pólóm, az ablakhoz sétáltam és néztem ahogy az esőcseppek végig folynak azon.

Odakinn minden vízben úszott. Látszott, hogy a szomszédokkal ellentétben a mi pázsitunkon megállt a csapadék, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy nem az a legnagyobb gondunk, hogy tökéletes simára legyen hengerelve. Elhúztam a sötétítőt így a szoba kapott némi fényt, de nem eleget, hogy megtaláljam a zoknim párját. A mai különösen nyomasztó reggel. Tegnap boldogan feküdtem le miután hazajöttünk a kórházból, de ez a boldogság egyáltalán nem maradt meg mára. Rossz előérzetem van, csak tudnám, hogy miért...

(Raina szemszög)

Egyre jobban érzem magam, ami legfőképpen Ross tegnapi látogatásának köszönhető. Igaz, hogy még nem tudok semmit sem csinálni a síráson kívül, de már sokkal jobban érzem magam mint egy pár nappal ezelőtt.

(Ross szemszög)

Nagy nehézségek árán, de eljutottam az ajtóig. A lépcsőn lefelé haladva hallottam, hogy anya valakivel beszélget a nappaliban. Ismerős arc fogadott ahogy leértem.
-Mrs. Wods jó reggelt.-köszöntem és a hűtőhöz mentem ahonnan kivettem egy ásványvizet.
-Szia Ross.-üdvözölt ő is és tovább folytatta mondanivalóját.-Nem tudom mi lesz.-sóhajtott nagyot. Akármennyire is próbáltam nem arra figyelni miről társalognak, nem ment.
-Baj van?-tettem anya vállára kezem.
-Kihirdették a tárgyalás időpontját.-felelt Mrs. Wods.
-Mikor lesz?-ültem le közéjük.
-Jövőhéten, szerdán.-válaszolt anya elkeseredve. Én igazából ürültem neki, hisz végre láthatom annak a mocskos alaknak az arcát aki miatt a baleset történt.
-Beszélnem kell Raina kezelőorvosával.-szólalt meg pár perc csend után Mrs. Wods.
-Vele minek?-értetlenkedtem.
-Szükséges Raina jelenléte a tárgyaláson.
-De hisz fekvőbeteg nem kelhet fel még elagább két hétig.-mondtam idegesen.
-Igen ez így van, viszont ha nem akarjuk, hogy elhalasszák az ítéletet muszáj lesz őt kihoznunk.-felelt anya és nyugtatólag meg fogta karom.
-Ő tud erről az egészről?-néztem Raina anyukájára.
-Még nem, ma akartuk vele közölni.-ivott bele az előtte gőzölgő teába.-Félek, hogy ha a balesetről kérdezgetik akkor újra előjönnek az emlékei és...-nem bírta tovább elsírta magát.
-Kérlek nyugodj meg. Minden rendben lesz.-vigasztalta anya, de nem járt túl nagy sikerrel.
-Bemegyek a kórházba.-álltam fel és a szobámba indultam.
-Ross mi is megyünk.-kelt fel Mrs. Wods is és kabátjáért nyúlt.-Minél hamarabb túl leszünk rajta, annál jobb lesz.-nézett anyára aki bólintott.
-Ross vezetnél?-vette elő a slusszkulcsot zsebéből.
-Igen.-válaszoltam és felszaladtam elkészülni. Magamra kaptam egy normális nadrágot és pulcsit, befújtam magam egy kis parfümmel és már futottam is le. Fél óra múlva már a kórházban voltunk és vártuk, hogy végre bemehessünk Rainahoz.
-Mrs. Wods?-lépett Raina anyukája elé a már ismert orvos.-Ami lánya fizikai állapotát illeti látványosan gyógyul, viszont a várt depresszió sokkal hamarabb jelentkezett mint gondoltuk.
-Ezt hogy érti?-mentem én is közelebb.
-Úgy, hogy Raina most kezd rádöbbenni min ment keresztül. Előjönnek a történtek apró képkockákként és végül összeáll neki minden, ekkor jön a legnehezebb része a dolognak.-sóhajtott nagyot és átadott Mrs. Wods-nak egy papírt.-Ha ezt aláírja, beleegyezik, hogy lánya egy olyan kezelésen vegyen részt melyben az erre kiképzett orvosok segítenek neki feldolgozni a balesetet.
-Semmi mellékhatása nem lesz a dolognak?-tette fel az engem is izgató kérdést Mrs. Wods.
-Semmi.-ez a válasz némiképp megnyugtatott minket.-Viszont..Abban az esetben ha a lánya sokkot kap mikor előjönnek az emlékei, szükséges lesz gépi beavatkozás ami nyugtatólag fog rá hatni és amire nem tudjuk hogyan fog reagálni.-ettől tartottam. Idegesen hajamba túrtam és tovább szuggeráltam az orvos arcát.-Ami szóba jöhet az a látásgyengülés, egy kevés mértékű hajhullás és reflex gyengülés.
-Most azonnal kell aláírnom?-nézett a lapra Raina anyukája.
-Természetesen nem, elég lesz akkor is ha ne talán tán ennek az opciónak egy kis jelét is látjuk. De kérem őrizze meg ezt a lapot.-mosolygott ránk majd elment. Azonnal a szoba ajtajához léptem és halkan benyitottam. Raina lassan felé fordította a fejét és elmosolyodott.
-Azt hittem már be sem jössz.-nyögdécselte.
-Nem szabadulsz tőlem.-ültem le mellé, kivettem takarója alól kezét és jól megszorítottam azt.-Jól vagy?-néztem aggódóan.
-Nem.-felelt és a plafont kezdte bámulni.-Mikor becsukom a szemem előjönnek az emlékeim a balesetről.-arcán könnyek gurultak le amit másik kezével azonnal letörölt.-Nézd Ross.-fogatta kézfejét.-Ha hazamegyek egyszer, akkor is ez lesz a kezemen.

-Infúzió? Miért?-csodálkoztam.
-Nem tudom, de ágyhoz leszek kötve.-csuklott el a hangja és kezét arcára tette.-Ross ez így nem mehet tovább.-fordította fejét felém.
-Még is micsoda?
-Ez.-nézett körül.-Nem akarom, hogy egy ágyhoz kötözött, gyenge barátnőd legyen akit mindenki sajnál.-nem értettem mire akar célozni.
-Ugye nem azt akarod mondani, hogy hagyjalak el?-álltam fel. Nem válaszolt és ahogy mondani szokták a hallgatás beleegyezés.-Raina végre visszakaptalak akármilyen rossz körülmények között is. Nem fogom hagyni, hogy eltaszíts magadtól.-mentem az ablakhoz.
-Ross kérlek.-kiáltott fel ami megijesztett.-Nem akarom, hogy miattam szégyenkezz.
-Szégyenkezni?-mentem az ágyhoz.-Hogy is szégyenkezhetnék egy ilyen erős és csodálatos lány miatt?-nem mondott semmit csak becsukta szemeit.-Raina...-suttogtam, de nem válaszolt.-Raina.-fogtam meg kezét, de nem reagált.-Raina, Raina, Raina.....-rázogattam, de semmi.-Úr isten!-rohantam ki a folyosóra.-Hívjon valaki egy rohadt orvost!-ordítottam el magam kétségbeesetten.