~ Every end is a new beginning 12. Rész

Sziasztok!! Nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott komikat és a díjat :) Nagyon jól estek! Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek :) <3 Jó szórakozást <3


Elveszíteni valakit. Nem, nem a halálra gondolok hanem arra az esetre mikor fenyegetve érzed magad más embertől. Félsz, hogy az a személy elvesz tőled egy olyan dolgot amitől ha nincs veled, életed értelmetlen, üres lesz...

(Ross szemszög)

Mintha megállt volna körülöttem az élet. Meredten néztem az engem kerülő orvosokat, ahogy másodpercek alatt lepik el Raina szobáját. Tekintetem Mrs. Wods-ra esett akit anya zokogva ölelt át, miközben nyugtató szavakkal árasztotta el. Tehetetlennek éreztem magam. Próbáltam elmenekülni a káoszból, de mikor hátraléptem megbotlottam valamibe és a fal tövébe estem. Ekkor valami eltörött bennem. A fájdalomtól egy nagyot ordítottam, kezemet ökölbe szorítottam és azzal vertem a padlót, arra várva hátha megnyílik alattam a föld és eltűnhetek erről a helyről. Percek teltek el, melyek leginkább óráknak tűntek, de változás nem történt. Mrs. Wodsot el kellett vinni ki vizsgálni, így anya szánakozó és aggódó tekintetét magamon élvezhettem. A könnyek teljesen eláztatták a pólóm sőt még a nadrágom is. Fejem sajgott, kezem erőteljesen remegett és egy két helyen vérzett is. Soha életemben nem voltam még ennyire elkeseredve, összetörve. Ha most az történne Rainaval amitől a legjobban tartunk, míg élek nem fogom kiheverni.
-Ross.-állt meg előttem anya és kezét felém nyújtotta.-Kelj fel. Riker mindjárt itt lesz érted.-értetlenül néztem rá.
-Ugye most csak szórakozol?-üvöltöttem rá.-Te sem gondolod komolyan azt, hogy itt fogom hagyni Rainat!-éreztem ahogyan bámulnak, de most ez érdekelt a legkevésbé.
-Ross higgadj le!-szorította meg kezem, ami egy kicsit észhez térített.
-Bocsánat.-hajtottam le fejem.-Van már valami hír?-ültem le immár egy székre.
-Még mindig bent vannak nála az orvosok, de ez most jó jel.
-Jó jel?-kérdeztem vissza.
-Igen, mivel ha Raina meghalt volna...
-Ezt ne mond ki.-vágtam azonnal közbe.
-Rendben. Ha Raina nem lenne köztünk akkor azt már közölték volna velünk.-ebben a pillanatban lépett elénk a már ismert orvos. Arcáról aggodalom, feszültség és együttérzés tükröződött.
-Hogy van?-támadtam le azonnal. Egy nagyot sóhajtott és szóra nyitotta a száját, mikor...
-Az állapota stabilizálódott!-szólt ki egy orvos a szobából.
-Hála az istennek.-fújtam ki a bent tartott levegőt és anyához mentem aki azonnal karjaiba zárt.-Ez nagyszerű hír.-fordultam ismét az orvoshoz.
-Attól tartok nem igazán.-lefagytam.
-Mi az, hogy nem igazán?
-A kisasszony állapota valóban stabilizálódott, de ez közel sem azt jelenti, hogy nem lesz több ilyen rohama.-anya vállamra tette kezét.
-Milyen rohama volt?-kérdezett anyu a hátam mögül.
-Valószínűleg, lelki megterhelés áll a háttérben.-ekkor eszembe jutott minden ami a szobában történt.
-Én tehetek az egészről.-bukott ki belőlem és berontottam a helységbe. Az orvosok szó nélkül mentek el és hagytak magunkra Rainaval.-Ide figyelj Raina.-csuktam be az ajtót.-Én tehetek mindenről, tudom jól, de arra még csak ne is számíts, hogy szemrebbenés nélkül hagyni fogom, hogy kisétálj az életemből. Te az enyém vagy, senki másé. Szeretlek, szeretni is foglak és nem érdekel hány baszott napot kell még eltöltenem ebben az undorító kórházban, nem érdekel ha kirúgnak a sorozatból csak az számít, hogy te rendbe gyere és ha ehhez itt kell ülnöm az ágyad mellett és fognom a kezed, hát megteszem.

(Egy hét múlva)

Raina egyre jobban van. Nem volt se rohama, se semmi komplikáció ami nagy megnyugvást jelent mindenki számára. Talán minden végre helyre áll az életben.

(Három hét múlva....Raina szemszög)

Mintha évekig lettem volna távol az otthonomtól és a szeretteimtől. Mikor apa segítségével beléptem a házba könnyek szöktek szemeimbe. A megkönnyebbülés könnyei. Vége a megpróbáltatásoknak és a szenvedésekkel teli óráknak. Túléltem ezt a szörnyűséget és újra itthon lehetek. A saját házamba nem egy kórházi ágyon, a családommal és nem, a már barátnőimnek számító nővérekkel.
-Olyan boldog vagyok.-karoltam ismét apába aki segített felmenni, szobámba.-Ha olyan kupi van mint mikor elmentem én sírógörcsöt kapok.-álltam meg az ajtó előtt.
-Annyira hülye vagy.-puszilta meg a homlokom és elment. Ahogy benyitottam fellélegeztem. Szobám tiszta és friss illatú volt. Sehol egy eldobott póló vagy egy fél pár zokni. Az ágyra leülve észre vettem valamit. A szekrényen egy férfi pulcsi lógott ami biztos vagyok benne, hogy nem az apáé, hacsak másfél hónap alatt nem jött meg az ízlése.
-Voltak éjszakák mikor itt aludtam.-hirtelen elengedtem a ruhadarabot ami halk puffanással ért földet. Ross állt az ajtóban mosolyogva, egy utazó táskával a kezében.
-Ez kedves.-vettem fel a pulcsit és visszatettem helyére.-Ross én nem tudom hogyan hálálhatnám meg, hogy annyi ideig mellettem voltál.-mentem közelebb és jó szorosan megöleltem.
-Azzal háláld meg, hogy teljesen felépülsz vagy.....-itt elhallgatott.
-Vagy?-kérdeztem mosolyogva.
-Vagy hagyod, hogy itt aludjak. Persze matracon, nem akarom, hogy kényelmetlenül teljesen az estéid.-nevetnem kellett azon a kisfiús, ártatlan arcán.
-Biztos nem fogsz itt aludni.-mondtam faarccal mire kikerekedtek a szemei, gondolom nem erre a válaszra számított.-A földön tuti, hogy nem.-kulcsoltam össze kezeinket és mélyen szemébe néztem.
-Pofán fogsz vágni ha most megcsókollak?-suttogta miközben egyik kezét derekam köré fonta.
-Akkor váglak pofán ha nem teszed meg.-válaszoltam vigyorogva és megcsókoltam.

-Rég csókoltalak meg úgy, hogy észnél voltam.-hangosan felnevetett és az ágy felé húzott.
-Ne ijedj meg, nem akarok semmi rosszat.-mondta miközben óvatosan lefektetett majd becsukta az ajtót.
-Nem félek.-húztam magamhoz közelebb.-Csak vigyázz a varrataimra.-tekintettem ruhám alá.-Van belőlük pár.-néztem ismét rá, de ő csak tekintetem fürkészte.
-Csillognak a szemeid.-mosolygott édesen és megpuszilta az orrom.
-Csak könnyezek mert büdös a szád.-vágtam rá azonnal mire hirtelen felkelt és szája elé kapott.-Téged még ugratni sem lehet.-ragadtam meg pólóját és visszahúztam magamra.
-Látom, nagyon is jól vagy.
-A legjobban.-válaszoltam boldogan és ismét megcsókoltam.