~ Every end is a new beginning 7.Rész

Sziasztok!! Pár hét kihagyás után ismét itt egy új rész! Sajnálom, hogy nem hoztam sokáig, de ez a hónap nem igazán engedte, hogy az írással is foglalkozzak. Remélem tetszik nektek. Úgy érzem megszállt az ihlet úgy, hogy lehet már a következő hét folyamán kaptok egy új részt. Jó szórakozást :) <3 És Boldog új évet mindenkinek!!


Nem állítottam meg, hagytam, hogy számról nyakamra áttérve kényeztessen tovább. Nem tudom mi ütött belém, de abban a pillanatban nem is akartam gondolkodni. Csupán élvezni akartam azt amit ez a fiú a testemmel és szívemmel tesz. Óvatosan hátralökött és rám mászott.
-Raina szerintem én itt most megállok.-súgta fülembe pár perc után, de mikor forró lehelete végig perzselte nyakam, még jobban magamhoz szorítottam.-Raina tudom, hogy nem akarod.-sóhajtott egy nagyot és lefeküdt mellém.
-Valamit nem jól csináltam?-kérdeztem meg értetlenül.
-De az a baj, hogy nagyon is jól csináltad.-temette kezébe arcát.-Nem vagyok én hozzászokva az e-fajta megpróbáltatásokhoz.-nevetett fel és már értettem mire gondolt, mikor nadrágjára néztem.
-Talán jobb lenne ha kimennénk.-ültem fel és megigazítottam magamon ruhámat.
-Igen, szerintem is.-kelt fel ő is és felsegített.-De azt meg kell hagyni kócos hajjal még dögösebb vagy.
-Képzelem.-forgattam meg szemeim és kimentem a szobából.
-Hát ti mit csináltatok odabenn?-jelent meg előttem hirtelen Ryland.
-Csak fürdőruhát keresett magának Raina.-védekezett azonnal Ross.
-És ahhoz két ember kell, igaz?-kacsintott ránk és vigyorogva bement a szobájába. Szó nélkül indultam volna le a lépcsőn mikor Ross megfogta a karom.
-Ez nem marad sokáig titokban.-nézett mélyen szemeimbe.
-Tudom jól.-sóhajtottam nagyot és együtt lementünk a többiek közé.
-Ross egy kis baj van.-ragadta el mellőlem Riker, Rosst és szinte behúzta a garázsba.
-Rydel mi történt?-futottam a kétségbeesetten felém néző lányhoz.
-Ezt jobb ha nem én mondom el.-nézett el vállam fölött egyenesen a kapu felé. Lassan megfordultam, de csak egy szőke viszonylag magas, szép lányt láttam aki az arckifejezése láttán gondolom arra várt, hogy valaki végre beengedje.
-Ő kicsoda?-fordultam Rydel felé viszont a lány már sehol sem volt.-Valaki elmondaná mi ez az egész?-kiáltottam fel mire mindenki tekintete rám szegeződött.
-Ross.-lökte elém Riker testvérét.
-Hallgatlak.-léptem hozzá közelebb és csípőre tettem kezeim.
-Az a helyzet, hogy....-vakarta meg tarkóját miközben egész végig a földet szuggerálta.-Az a lány a kapuban a barátnőm, vagyis nem hivatalosan, vagyis....-ledöbbentem.
-Hogy értve a barátnőd?-értetlenkedtem és ránéztem a család többi tagjára. Mindenki szemlesütve állt egy helyben.-Ross kérdeztem valamit!-üvöltöttem rá, mire megrezzent.
-Úgy, hogy amíg nem voltunk jóban addig találkoztam vele párszor és hát....
-Szóval ő volt a barátnőd addig amíg én nem jöttem ismét a képbe?
-Igen, de nem volt komoly.-azonnal mentegetőzni kezdett.
-Engedjétek be szerencsétlent én pedig elmegyek.-mondtam rideg arccal és a házba mentem.


(Ross szemszög)

-Fiam ezt csak magadnak köszönheted.-ment el mellettem apa, és kinyitotta a már percek óta ott álló lánynak a kaput.
-Most mi a fenét csináljak?-ültem le az egyik napozóágyra és kétségbeesetten testvéreimre néztek. Viszont választ nem kaptam csak csalódott és dühös tekinteteket.-Komolyan srácok, segítsetek!-kérleltem őket, de még mindig nem szóltak hozzám.
-Ross, egy olyan lányt vesztettél el az előbb, amilyet soha többet nem találsz. Remélem értetted a mondanivalóm.-szólalt meg végre Riker, de nem éppen azt mondta amit hallani szerettem volna.
-Igaza van Rikernek.-helyeselt Rydel és vele együtt bólogatott Rocky és Ratliff is.
-Jól van srácok tudom, hogy elcsesztem, de ezt már nem tudom nem meg történté tenni.-kiabáltam kétségbeesetten.
-Inkább beszélj vele mielőtt elmegy.-mondta Ratliff és ott hagytak a medencénél egyedül.
-Köszi sokat segítettek!-kiáltottam még utánuk flegmán, de semmi reakciót nem kaptam tőlük. Jogosan mérgesek rám, de segíteni azért segíthettek volna, legalább egy kicsit.
-Mondtam a lánynak, hogy jöjjön vissza később.-jelent meg előttem apa.-Csalódtam benned, mi már azt hittük rég véget vetettél a kapcsolatotoknak ezért nem is szóltunk mikor láttuk mi van közted és Raina közt.-ült le mellém és kezét vállamra tette.-Jobb lenne ha beszélnek vele, mielőtt megint úgy végződik a történetetek mint pár hónappal ezelőtt.-adott tanácsot apa. Tudtam, hogy beszélnem kell Rainaval, de mit is mondhatnék neki? Hibát követtem el, tudom nagyon jól, de ,hogy hogyan fogok ebből kimászni arról még fogalmam sincs.

(Raina szemszög)

A szobába felérve azonnal összepakoltam a cuccaim és csak az járt a fejemben, hogy minél hamarabb eltűnjek ebből a házból. Mérhetetlen csalódottságot éreztem legbelül, olyat mint még soha. Mindig ez történik akárhányszor közel engedek magamhoz valakit. Egy percre leültem az ágyra, vettem egy mély levegőt és körülnéztem a szobában. Hihetetlen, hogy az egyik percben milyen boldog az ember a másikban pedig mennyire elkeseredett és magányos.
-Haza mész?-zökkentett ki gondolkodásomból Rydel.
-Igen.-álltam fel és vállamra akasztottam a táskám.-Köszönöm, hogy befogadtatok kérlek add át anyukádnak is üdvözletem.-indultam volna el, de nem engedett ki a szobából.
-Ha hazamész egyedül alszol?-dőlt az ajtófélfának.
-Igen.-válaszoltam.-Most már kiengedsz?-kérdeztem türelmetlenül.
-Nem szeretném, hogy egyedül aludj abban a nagy házban. Kitudja milyen pszichopata emberek járnak az utcákon.
-Jó akkor aludj nálunk, csak engedj már ki.-vágtam rá azonnal és mikor elállt az ajtóból azonnal a lépcsőhöz siettem.
-10-re ott leszek!-kiáltotta még utánam, de nem igazán érdekelt a dolog csak az, hogy végre elérjem az ajtót és hazajussak.

(Ross szemszög)

-Rydel te mit csinálsz?-kérdeztem meglepve.
-Már megint megoldom azt amit te elbasztál.-válaszolt flegmán és becsapta maga után szobája ajtaját.

(Raina szemszög)

11 óra lehetett, de Rydel még sehol nem volt így inkább bezártam mindent és a szobámba indultam. Kényelmesen betakaróztam, ölembe vettem a laptopom és elindítottam egy találomra kiválasztott filmet. Szemeim már kezdtek összecsukódni mikor valaki csöngetett.
-Komolyan?-néztem fel a plafonra kínomban. Nagy nehezen leértem a lépcsőn ahonnan már láttam Rydel vigyorgó fejét.
-Bocsi, hogy késtem remélem még nem aludtál, de össze kellett pakolnom.-engedtem be.
-Semmi gond és ami azt illeti kicsit elszundikáltam.-vettem ki kezéből táskáját és előre mentem mutatni az utat.-Hát ez az én szobám.-csuktam be mögötte az ajtót.
-Ez nagyon király.-nézett mosolyogva körül.-Tökre olyanok a színei mint a Rossé.-ekkor hirtelen elhallgatott.-Bocsánat.-hajtotta le fejét.
-Nem gond csak ne nagyon emlegessük az éjszaka folyamán többet. Oké?-feküdtem vissza az ágyamba.-Ha fürödni szeretnél, ott a fürdő, de ha nem akkor azonnal behozom a matracot te pedig ide feküdhetsz az ágyamba.
-Te most szórakozol?-kérdezett vissza kikerekedett szemekkel.
-Talán nem jó az ágyam?-lepődtem meg kicsit.
-Dehogy fogsz te a matracon aludni, egyáltalán nem fogsz aludni ma csajszi.-húzott ki az ágyból én pedig ijedten néztem rá.
-Te mit szívtál Rydel?
-Vidámságot!-kiáltott fel és bement a fürdőbe.
-Úr isten mire vállalkoztam.-sóhajtottam nagyot, mikor csöngettek.-Rydel te vársz még valakit?-léptem közelebb a fürdőszoba ajtóhoz.
-Nem, mert te igen?
-Nem.-válaszoltam és leindultam a konyhába.-Ki az?-kérdeztem az ajtón keresztül.
-A mumus.-ismerős volt a hang, de mi a fenét keres ő itt?
-Riker ez nem vicces.-léptem ki a teraszra, de nem csak Riker volt ott.-Ross te mit keresel itt?