~ Every end is a new beginning 13. Rész

Sziasztok! Mivel ez a rész rövidke lett, úgy gondoltam hamarabb teszem fel és próbálok még a héten hozni egyet :) Remélem tetszeni fog nektek. Jó szórakozást :) <3


Elveszíteni valakit. Nem, nem a halálra gondolok hanem arra az esetre mikor fenyegetve érzed magad más embertől. Félsz, hogy az a személy elvesz tőled egy olyan dolgot amitől ha nincs veled, életed értelmetlen, üres lesz...


Minden kezd visszaállni a régi kerékvágásba. Szüleim mindent megtesznek értem, csak gondolnom kell valamire már is megkapom azt. Viszont ez nekem korántsem tetszik. Már túl vagyok azon a korszakomon mikor az ételt a számba kellett adni, most már szeretnék olyan életet mint amilyen a baleset előtt volt. Jó pár hetet kell még kihagynom az iskolából az állandóan rajtam tartott infúzió miatt, így anya keresett nekem egy magán tanárt aki minden másnap eljön és segít nekem felzárkózni a tananyaggal. Sok minden változott meg körülöttem, de ami ugyan olyan maradt az Ross. Nem viselkedik velem másképp, nem érezteti velem, hogy mennyire kiszolgáltatott vagyok annak ellenére, hogy járni is csak emberi segítséggel vagy mankóval tudok. Mellette teljes értékűnek érzem magam és nem egy nyomoréknak akinek mindenben segíteni kell.
-Versenyezzünk a konyháig.-állt meg mellettem Ross, mire felnevettem.
-Még bénán is lenyomlak.-válaszoltam higgadtan mire elmosolyodott és futni kezdett.
-Kicsit kijöttél a formából.-mondta miután sikerült odabicegnem hozzá.
-Hagytalak nyerni, de ahogy mondani szokás. Egyszer van gyerek nap.-kacsintottam rá és megcsókoltam.
-Ezt viszont minden nap és annak minden egyes percében el tudnám viselni.-vigyorgott kajánul és magához húzott.-Boldog vagyok, hogy újra a régi vagy.-ölelt meg szorosan és megpuszilta fejem tetejét.
-Még nem egészen.-emeltem fel a mankót.-De igyekszem.-ültem le egy székre és meredten magam elé néztem.
-Valami baj van?-térdelt le elém ijedten.
-Ross, neked nem vagyok a terhedre? Már mint, nézz rám.-mutattam végig magamon.
-Raina ezt annyiszor elmondtam már.-állt fel és az ablakhoz ment.
-És komolyan is gondoltad? Téged nem zavar az, hogy nem tudok kimenni az utcára magamtól vagy átmenni hozzátok? Vagy az, hogy egy koncerteteken sem vagyok ott mert egyszerűen képtelen vagyok rá?-ezek a kérdések már napok óta a fejemben jártak és most éreztem úgy, hogy tudnom kell rájuk a választ.
-Nem, nem zavar és tudod miért?-fordult felém könnyes szemekkel.
-Nem.-suttogtam és lehajtottam a fejem.
-Mert láttalak a haldokolni Raina. Láttam ahogyan szenvedsz és akár hiszed akár nem örülök, hogy ilyen vagy. Örülök annak, hogy alig tudsz járni mert ez azt jelenti, hogy élsz.-nem szóltam semmit csak felkeltem és oda vonszoltam magam mellé.-Nem tudod, milyen látni egy szerettedet élettelenül feküdni, heteken át egy kórházi ágyban.-zokogni kezdtem. Hálátlannak éreztem magam.
-Sajnálom.-öleltem meg jó szorosan.-Nagyon szeretlek.
-Én is.-sóhajtott mélyet. Hirtelen felkapott és az ajtó felé vitt.
-Mit csinálsz?-kérdeztem zavarodottan.
-Te mondtad, hogy nem tudsz eljönni hozzánk.-tett le a kapuban és kezét felém nyújtotta.-Gyere.-belé karoltam és nagy nehezen elindultam. Pár lépést tettünk csak meg, de borzalmasan ki voltam fáradva és szakadt rólam a víz is.-Felvegyelek?-kérdezte aggódva.
-Nem kell.-feleltem és tovább küszködtem. Egyre közelebb értünk a házhoz és mikor ráléptem a küszöbükre kitört belőlem a nevetés.-Ezt el sem hiszem.-néztem Rossra aki csak vigyorgott és kinyitotta nekem az ajtót.
-Raina!-kiáltott fel Stormie és mikor meglátott. Azonnal odarohant hozzám és karjaiba zárt.-Jézusom, te csurom víz vagy. Mi történt?-nézett Rossra.
-Az, hogy Raina a saját lábán jött el idáig.-ahogy ezt kimondta elárasztott a boldogság.
-Ez fantasztikus.-ölelt meg még egyszer Stormie.
-Igen az.-fordult felém Ross mosolyogva.-Hozok neked egy másik pólót.-mondta és már fel is szaladt az emeletre.
-Kérsz valamit?-vezetett be a konyhába Stormie.
-Egy új lábat.-válaszoltam mire hangosan felnevetett. Miután átöltöztem Ross felvitt a szobájába és tanácstalanul megállt előttem.
-Vígjáték vagy romantikus?-emelt fel két DVD-t.
-Romantikus.
-Miért nem lepődöm meg rajta?-tette be a filmet és egy takaró kíséretével befeküdt az ágyba. Nagy nehezen mellé dőltem és beférkőztem karjaiba.

(pár óra múlva)

Mikor felkeltem láttam, hogy Ross nincs mellettem és a film meg van állítva. Az órára pillantottam és leszűrtem hogy majdnem négy órát aludtunk, vagyis én biztosan. Elég szomjas voltam így mankóimért nyúltam és elindultam a konyhába.
-Szerintem ezt ne most és ne itt beszéljük meg.-hallottam Ross hangját.
-Mi az, hogy nem most kel megbeszélnünk? Még is mikor?-csattant fel egy NŐ. Próbáltam minél halkabban lemenni a lépcsőn és mikor leértem szorosan a fal mellé álltam.
-Itt van Raina és nem szeretném őt is belekeverni.-válaszolt Ross halkan, de így is tökéletesen hallottam.
-Mibe nem akarsz belekeverni?-szálltam be a beszélgetésbe.
-Most komolyan egy nyomorékot választasz helyettem?-nézett végig rajtam az idegen csaj.-Úr isten, ekkora idiótát még a föld nem hordott hátán. Te belegondoltál abba, hogy ez a kurva nem tud magától létezni sem?-a lány szavai belehasítottak a szívembe. Sokkolva álltam Ross mellett aki hol engem hol a számomra ismeretlen nőt nézte.-Még csak megvédeni sem tudja magát!-ordítozott tovább.
-Takarodj el!-szólalt meg mögöttem egy határozott férfi hang.
-Kérem.-tette fel kezeit.-Már megyek is.-vette fel táskáját és kiviharzott a házból.
-Te is!-kiabált Rossra.-Tűnj innen.-Ross szó nélkül nyúlt kabátjáért, az ajtóból még visszanézett ránk majd elment.
-Mi volt ez?-fordultam Mark felé értetlenül aki nem válaszolt csak megölelt.
-Egy olyan hiba amit Ross még nem oldott meg....