~ Every end is a new beginning 16. Rész

Sziasztok! Ez a rész egy amolyan lezáró epizód, olyan mint a sorozatoknál az "Évad záró". Remélem tetszeni fog nektek. Sietek a következő résszel <3



-Te, hogy kerülsz ide?-szólaltam meg percekkel később.
-Anyukád a sokat segített a megtalálásodban.-válaszából szinte csöpögött a gúny.
-Miért?-tekintettem anyámra, aki mélyen szemembe nézett majd szó nélkül kiment a konyhából.
-Látom a viszonyotok továbbra is felhőtlen.-zökkentett ki szinte irritálói hangja.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem összeszorított fogakkal.
-Hát nem világos?-nevetett fel.-Visszakapni.-fogta meg kezem. Ross azonnal közénk állt és ellökte "vendégünket".
-Miről beszél ez az ürge?-fordított maga felé Ross.-Raina válaszolj már!-rázogatott vállamnál fogva.-Ki ez a pasas?
-Jeremy.....
-A gyereke apja.-fejezte be mondatom a nyomorult.
-Na jó ez baromira nem vicces! Raina ez hülyeség, igaz?-nem tudtam megszólalni. Lefagyva álltam a két fiú közt.-Raina.-szólított meg Ross elhaló hangon. Szemeim megteltek könnyel, mik másodpercek múlva már arcomon csorogtak végig.
-Nincs semmiféle gyerekem!-üvöltöttem Jeremyre.
-Persze, hisz mikor megtudtad, hogy terhes vagy azonnal elvetetted.-kiabált vissza és közelebb lepett.-Sok mindenről nem tudsz még szöszi.-fordult Ross fele aki értetlenül figyelte az eddigi eseményeket.
-Na jó, nekem ez már sok!-csattant fel Ross.
-Jól van gerle pár.-sóhajtott színpadiasan Jeremy.-Hagyom, hogy megdumcsizzátok a dolgokat.-kacsintott ránk és megigazította öltönyét.-További szép napot!-mosolygott ördögien majd távozott.
-Ross kérlek had....
-Ne!-szakított félbe.-Most képtelen lennék veled beszélgetni.-mondta majd ő is elment. Egyedül álltam a szoba közepén, összetörve. Azt hittem minden meg fog változni. Azt hittem elfeledhetem a múltam és új életet kezdhetek, de tévedtem. Nagyon nagyot tévedtem.

(egy héttel később)

A helyzet változatlan. Jeremy azóta sem bukkant fel és Ross sem beszél velem, mert mindig valami "dolga" akad mikor találkozni szeretnék vele. Kezdem elveszíteni az összes reményt ami Ross és az én kapcsolatomat illeti. Minden napom szenvedés és a kínok még estem sem hagynak alább. Ugyan azt álmodom már napok óta. Jeremy feltűnik, Ross elhagy, én összeroppanok és ezután jön a dolog legjobb része. Öngyilkos leszek, minden rémálom végén. Nem tudom, hogy ez mit jelent de nem fogom úgy végezni mint az esti kis történeteimben. Ezért úgy döntöttem ideje abbahagyni az önsajnálatot és meg kell oldani a problémát. Beszélnem kell Jeremy-vel, csak így hozhatom helyre a történteket.

-Hová mész?-kérdezte apa az újságot lapozgatva.
-Dolgom van.-válaszoltam flegmán és felvettem a kabátom.
-Anyád elengedett?-nézett fel rám.
-Nem. De őszintén leszarom, hogy mit enged meg és mit nem. Nekem ő már egy senki. Érted? Egy senki.-csaptam be magam után az ajtót és beszálltam a kocsiba. Mikor megfogtam a kormányt, szinte belém hasítottak a pár hónapja történtek ezért eléggé elbizonytalanodtam.-Raina, nyugi.-nyugtatgattam magam és beindítottam a motort. Lassan gurultam végig az utcán ami pár autósnak nem tetszett és hangos dudálások kíséretével előztek meg sorra.-Ott rohadjon meg minden ahol van.-motyogtam magamba és rátapostam a gázra. Percekkel később egy motel előtt álltam és a telefonomat szorongattam. Közelebb léptem az épülethez és épp csengetni akartam, mikor az ajtón Jeremy lépett ki.
-Ennyire hiányoztam?-kérdezte gúnyosan.
-Csakis.-válaszoltam flegmán.-Beszélnünk kell.
-Pont most?
-A kurvád várhat egy fél órát nemde?-tettem karba kezeim.
-Honnan tudtad?-húzta fel szemöldökét.
-Túl jól ismerlek.-nevettem fel keservesen.-Mit akarsz te tőlem?
-Mondtam már. Visszakapni.-dőlt a falnak unottan.
-Jézusom.-röhögtem fel.-Ezt te sem gondoltad komolyan.
-Hidd el nagyon is komolyan gondoltam.-hangja nyugodt és határozott volt, ami megrémisztett.
-És ha én nem akarok veled lenni?-faggatóztam tovább.
-Akkor a szöszi barátod fog bűnhődni.-vágta rá azonnal.
-Őt nem bánthatod!-csattant fel.-Esküszöm ha egy ujjal is hozzá...
-Jaj hagyjuk már az ilyen dumát. Tudod, hogy én nem bántanék senkit sem.
-Nem értelek.-értetlenkedtem és közelebb mentem.
-Én nem bántom, de az embereim lehet.-hirtelen pofon vágtam és a falnak löktem már amennyire erőm engedte.
-Hagyd őt békén!-ordítottam rá.
-Gyere velem és semmi baja nem lesz.-sziszegte arcomba és ellökött.-Ez egy drága öltöny, kérlek ne lökdöss.-porolta le magát és elsétált.
-Dögölj meg!-kiáltottam utána, de nem reagált semmit sem.


-Ross?-kérdeztem meglepetten mikor szobámba értem.
-Szia.-köszönt halkan.
-Mit keresel te itt?-ültem le mellé az ágyra.
-Apukád engedett be, csak látni akartalak.-csúsztatta kezét combomra.-Hiányoztál.-ölelt meg váratlanul, ami borzasztóan jól esett.
-Te is nekem.-suttogtam mikor eltávolodtunk egymástól.
-Baj van.-jelentette ki, miközben arcomat fürkészte.-Mi történt?
-Ross nem tudom, hogy mondjam el.-álltam fel és az ablakhoz léptem.
-Még is mit?-ráncolta össze homlokát.
-Elmegyek.
-Micsoda?-hitetlenkedett.-Hová? Mikor? Miért?-kérdezősködött.
-Nem tudom, nem tudom és miattad.-néztem rá könnyes szemekkel.-Sajnálom.-hajtottam le fejem.
-Miattam?
-Igen miattad Ross, mert tudom mire képes Jeremy ha valamit meg akar kapni.-magyarázkodtam tovább.
-Tehát Jeremy az oka mindennek.-bólintottam egyet.
-Nem akarom, hogy bántódásod essen.-guggoltam le elé és megfogtam kezeit.
-Ha nem akarod, hogy bajom legyen ne menny el.
-Érted teszem.-győzködtem tovább, de tudtam úgy sem fog beletörődni a dologba.
-Ne hozz helyettem döntéseket. Most azt hiszed ezzel megvédesz mikor ez korántsem így van.-állt fel.-Nem hagyhatsz magamra.
-Bántani fognak ha maradok.-ismét helyet foglaltam mellette.
-Sokkal nagyobb fájdalom az ha nem vagy itt.-húzott magához és megcsókolt.-Ígéred, hogy nem mész el?
-Igen.-válaszoltam és fejem mellkasába fúrtam.

(másnap este)

-Tízre legyél a motelnál.-mondta majd letette a telefont. Az ajtóban álló bőröndökre nézve elsírtam magam. Muszáj ezt tennem, nem engedhetem, hogy Rossnak bármi baja essen....elkövettem egy hibát amit meg kell oldanom.....egyedül.

Ha valakit érdekelné a dal magyarul :)