~ Every end is a new beginning 2/2. RÉSZ

Sziasztok!!! Köszönöm szépen a komikat amiket kaptam tőletek!! Igazán jól estek, remélem ehhez a részhez is kapok párat. Reménykedem, hogy tetszeni fog nektek! Jó szórakozást!! <3 puszi

(két hét múlva)

(Raina szemszög)

Nem tudom hány óra lehetett, teljesen elvesztettem az időérzékem. Fáradt voltam, még sem jött álom a szememre, ami talán a mellettem fekvő ember hibája, akitől szó szerint undorodom. Soha nem éreztem még ekkora utálatot egy élőlény iránt sem. Az erőm már, fogy tán volt és nem egyszer megfordult fejemben az elszökés gondolata. Azt hittem könnyebb lesz elhagyni az otthonom a szeretteim, de nagyot tévedtem. Két hét telt el, de még mindig aggódtam a szüleimért, de legjobban Ross-ért....

(Ross szemszög)

Tétlen vagyok és ebbe teljesen beleőrülök. Az egész család kikészült, Raina szüleiről pedig ne is beszéljünk. Az anyja már órák óta lent zokog szüleimnek, akik sehogy sem tudnak neki segíteni. Bele sem merek gondolni milyen érzés lehet benyitni a lányod szobájába és látni a nagy semmit. 

-Ross...

-Rydel, nem kérek semmit sem.-ültem fel ágyamba és megdörzsöltem halántékom.

-Nem azért jöttem.-foglalt helyet előttem.-Minden rendben?-tette kezét combomra miközben arcomat fürkészte.

-Egyedül szeretnék lenni.-válaszoltam suttogva.

-Oké.-sóhajtott nagyot és kiment a szobából. "Minden rendben?" ez a valaha volt leghülyébb kérdés, főleg ebben a helyzetben. Semmi sincs rendben, úgy érzem végleg kicsúszik a lábam alól a talaj. Kezd az életem szép álomból egy rémálommá válni amiből sohasem ébredek fel. Nem is tudom mikor voltam igazán boldog, úgy, hogy nem kellett semmin sem agyalnom csak élvezni a napokat.

(Raina szemszög)

Meguntam a fekvést ezért inkább felkeltem és a fürdőbe mentem. Arcomat megmostam egy kis hideg vízzel, de mikor felnéztem a tükörben hirtelen megpillantottam a sofőrt.
-Maga meg mit akar?-fordultam felé ijedten.
-Segíteni.-emelte fel táskám és megragadta karom.
-Hová visz?
-Ha nem maradsz csöndben, leginkább sehová.-tapasztotta kezét számra és óvatosan kivezetett a folyosóra.
-Hová megyünk?-rántottam ki csuklóm kezei közül.
-Te mindig ennyit kérdezősködsz?-nyitotta ki a kocsit és hátra dobta csomagom.-Szállj be!-utasított, de én meg sem mozdultam.-Mondom, hogy segíteni akarok!-kiáltott rám amitől összerezzentem. Félve, de beszálltam az autóba és azzal nyugtatgattam magam, hogy a Jeremyvel való alvásnál már nem jöhet rosszabb.

-Miért segít nekem?-törtem meg, a már órák óta tartó szótlanságot.
-Szerinted majd tűrni fogom, hogy ez a féreg így bánjon bárkivel is?-fordult be egy nagyon ismerős útszakaszra.
-De hisz maga nagyon jól tudta mit akar velem, nem?-értetlenkedtem.
-Én csak egy sofőr vagyok és nem a legjobb barátja. Annyit mondott, hogy lenne egy fuvar.
-Szóval maga nem is tudott semmiről sem?
-Nem igazán.-hirtelen egy nagyon ismerős feliratot láttam meg a messzeségbe. A szívem gyorsabban kezdett dobogni és akaratom ellenére mosolyogni kezdtem.-Mit vigyorogsz?
-Haza hozott.
-Hát még nem egészen.-nevetett fel, ami meglepetett hisz egész úton egy mosolyt sem engedett meg magának. Ahogy beértünk a városba egyre boldogabb lettem.
-Itt fordulj jobbra.-utasítottam és végre befordultunk az utcánkba. Olyan mintha évek óta nem jártam volna itt, pedig csak két hét telt el "távozásom" óta.-Itt vagyunk.-mondtam, mire megállt és előhalászta hátulról a táskám.-Nem is tudom hogyan hálálhatnám meg.-kapcsoltam ki magam.
-Csak nagyon vigyázz magadra. Tudod, hogy ezzel még semminek sincs vége.-teljesen igaza volt, hisz az, hogy most elszöktem Jeremy-ben még nagyobb haragot gyújtott, de nem bírtam volna tovább mellette.
-Nem jön be egy kávéra?
-Köszönöm nem.-mosolygott rám.
-Hát akkor köszönök mindent.-nyitottam ki az ajtót.-A nevét megtudhatom?-kérdeztem meg mielőtt elhajthatott volna.
-Gilbert Stan.-válaszolt röviden és már el is tűnt. Lassan hátra fordultam és jól szemügyre vettem a házat. Olyan rendezetlen, ápolatlan kihaltnak tűnt az egész. Nem értettem hisz apa mindig gondoskodott a kinézetéről és anya sem engedte volna, hogy ennyire lepusztuljon, főleg a kert.

Kezem a kilincsre tettem és óvatosan nyomtam azt le. A nappaliban sötétség uralkodott, némi fényt csak a lyukasra lehúzott redőnyök adtak. Csomagom az ajtóban ledobtam és elindultam az emeletre. Nem találtam itthon senkit sem, de akkor miért volt nyitva a bejárat? Lementem a földszintre és leültem a kanapéra. Jó alaposan körbe néztem. Szemeimet elárasztották a könnyek, amik hamarosan már kezemre csepegtek.
-Ross gyere már!-hirtelen felkaptam fejem. Rydel hangja élesen hasított a ház csendjébe.
-Mondtam már, hogy nincs kedvem!-hallottam meg Rosst. Az ablakhoz sétáltam és kinéztem azon. Ross épp a terasz felé tartott. Elkapott a pánik, de mozdulni nem tudtam, lábaim mintha földbe gyökereztek volna. Már csak az ajtó nyitódására lettem figyelmes majd az azon belépő szőkeségre. Alaposan körbenézett, de nem látott meg, majd a lépcső felé indult és felment az emeletre. Kíváncsi voltam miért jött ide, ezért halkan utána mentem. Teljesen elérzékenyültem mikor megláttam az ágyamon ülve miközben melegítőfelsőmet szorongatta.
-Az a kedvenc pulcsim.-bukott ki belőlem hirtelen. Azonnal szám elé kaptam kezem, de már késő volt. Ross lassan felém emelte tekintetét.
-Mondd azt, hogy nem képzelődöm.-állt fel és közelebb lépett.
-Nem képzelődsz.-sírtam el magam és az ajtónak támaszkodtam.
-Itt vagy?-kérdezte reménykedve.
-Igen.-válaszoltam és egy lépéssel közelebb mentem hozzá.-Talán félsz tőlem?-szipogtam.
-Annyira szeretlek.-zárt karjaiba jó erősen. Újra érzem az illatát, a szívverését. Nem tudtam mi hiányzik az életemből, de most már rájöttem, hogy ő, Ross Lynch.-Nagyon hiányoztál.-szorított meg még jobban és belepuszilt hajamba.

-Te is nekem.-fúrtam mellkasába fejem.
-Ne tegyél velem ilyet még egyszer.-fogta két keze közé arcom.-Értetted?-könnyei mint a patak úgy folytak végig arcán.
-Igen....

(Jeremy szemszög)

A kis kurva azt hiszi csak úgy el tud szökni? Hát nagyon, nagyot téved ha abban reménykedik, hogy elfelejtem és boldogan élhet a kis sztárjával.
-Raina Wods, megtalállak. És ha meg talállak megölöm a drága szerelmed, utána téged is.....