~ Every end is a new beginning 2/4. RÉSZ

Sziasztok! Nincs különösebb hozzá fűzni valóm ehhez a részhez csak annyi, hogy reménykedem tetszeni fog nektek. :) Jó szórakozást.

UI: Nagyon nem lett jó ez a rész amiért elnézésetek is kérem, tényleg nagyon sajnálom :(


-Becsuktál minden ablakot?-néztem fel a kanapén fekve Ross-ra.
-Azt hiszem igen.-rakta le lábaim a földre majd leült mellém.
-És most mit csináljunk?-fordultam meg és ölébe feküdtem.
-Hát nem sok lehetőségünk van.-sóhajtott és kezét hasamra tette.-De talán tudok valamit amihez nem kell semmi, még csak ruha sem.-vigyorgott kajánul és kezeit combomra csúsztatta.
-Tudod nagyon jól, hogy én is szeretném.-keltem fel.-De jelen pillanatban...-vettem le felsőm.-Ez nem lehetséges.-mutattam varrataimra.-Ross én nagyon sajnálom annyira rosszul érzem magam emiatt.-sírtam el magam majdnem, de Ross nem reagált semmit sem. Túlzottan el volt foglalva a melleim bámulásával.-De cuki vagy, hogy a szemembe nézel.-mondtam flegmán és vissza vettem pólóm mire tekintetét ismét magamon élvezhettem.
-Bocsánat.-rázta meg fejét, majd szó nélkül felállt és felsietett a szobájába.
-Most mi van?-kérdeztem meg magamtól és leültem az egyik fotelba. Ennyire rosszul érintette volna az, hogy most nem tudunk lefeküdni? Vagy hiányoznak neki a család tagjai akik "nyaralni" mentek? Vagy megunt engem? Ezer és ezer kérdés cikázott fejemben, de választ egyikre sem kaptam. Jobbnak láttam ha inkább utána megyek, hátha ki tudom belőle szedni mi baja van.
-Ross engedj már be!-álltam szobája előtt, de semmi válasz.-Komolyan ezt csinálod?-csaptam nagyot az ajtóra.-Lassan egy éve vagyunk együtt és ennyit nem érdemlek meg, hogy elmond mi bánt?!-kiabáltam sírva, majd lementem a konyhába. Tudtam, hogy Stormie nagy bevásárlást tartott mielőtt elmentek ezért bátran kezdtem neki a vacsorám elkészítéséhez. Miután megsült a hús és a salátával is kész lettem, megterítettem magamnak és leültem az ebédlőasztalhoz. Pár perc múlva megjelent Ross és helyet foglalt velem szemben.-Talán vársz valamire?-kérdeztem meg gúnyosan.
-Hát a vacsorára.-nézett értetlenül.
-Ja igen.-álltam fel és a kenyértartóhoz majd a hűtőhöz léptem amiből kivettem egy kis szalámit.-Tessék, jó étvágyat.-dobtam le elé az enni valót majd tovább folytattam a táplálkozást.
-Most meg mi ütött beléd?-csattant fel.
-Ezt kérdezhetném tőled is.-toltam el magam elől tányérom.-Egy órája szó nélkül felvágtattál az emeletre és a kérésem ellenére nem mondtad el mi bajod van.-mondtam nyugodtan.
-Arra nem is gondoltál, hogy nem akarom veled közölni?-kérdezte flegmán.
-Jó akkor én most szépen felveszem a kabátom és haza megyek.-keltem fel és az ajtóhoz mentem.
-Raina hé....
-Hagyjál békén!-üvöltöttem rá és szinte feltéptem a bejárati ajtót. Senkinek nem hagyom, hogy így beszéljen velem még a saját apámnak sem.

Ha csurom vizesen is, de legalább haza értem. Kabátomat rátettem a radiátorra majd felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyba. Mostanában egyre többet veszekszünk Rossal. Minden ki apróságon összekapunk ami nagyon aggaszt hisz mindenki tudja mi lesz ennek a vége, de én nem akarom, hogy szakítsunk. Szeretem őt, de néha annyira fel tud idegesíteni, hogy legszívesebben addig fojtogatnám amíg észhez nem tér.

(Ross szemszög)

Elbasztam, nagyon nagyon elbasztam, de hogyan hozzam rendbe? Az utóbbi hetekben, napokban, sűrűn veszünk össze és fáj bevallanom, de leginkább miattam vagyis, az én hülyeségeim miatt. Ez a mai pedig végképp az én hibám. De mit tehettem volna abban a pillanatban? Akkora taplónak éreztem magam, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Azért futottam és zárkóztam be a szobámba mert képtelen lettem volna Raina szemébe nézni azok után amit tettem. Tudtam nagyon jól, hogy tele van varratokkal és sebekkel amik nap mint nap megkeserítik az életét, de nem én hülye azért rá mozdulok érezze magát még szarabbul, hát bravo Ross jutalmad egy rohadt nagy pofon.

(Raina szemszög)

Sokáig bírtam nélküle, gondoltam magamban miközben a Lynch család háza előtt toporzékoltam.
-Nem lenne jobb ha bejönnél?-nyitotta ki hirtelen Ross az ajtót és vigyorogva megállt előttem.
-Basszus.-húztam magamhoz és megcsókoltam.
-Na ezért megérte összevesznünk.-suttogta fülembe amitől kirázott a hideg is.
-Mit csináltál?-léptem be a totál rumlis konyhába.
-Vacsorát.-vakargatta tarkóját.
-Nekem lenne egy jobb ötletem.-mentem hozzá közelebb és nyaka köré fontam kezeim.-Te és én most felmegyünk a szobádba és jól érezzük magunkat.-csókoltam meg gyengéden.
-Nem kell Raina....
-De én akarom.-jelentettem ki határozottan. Ennyi kellett neki hirtelen felkapott és felszaladt velem az emeletre. Óvatosan letette az ágyra és vadul falni kezdte ajkaim....


-Annyira szeretlek.-simított végig combomon, majd szorosan megölelt.

-Én is.-pusziltam meg kézfejét és megfordultam ölelésében.
-Fáj valamid?-nézett szemeimbe aggódóan.
-Kibírom.-mosolyogtam rá és megcsókoltam.
-Nem kellett volna megtennünk.
-De igen, nagyon is kellett.-nevettem fel és magunkra húztam a takarót.


(két nap múlva)

-Szép jó napot!-rontott be a házba Riker.
-Engedj mert bepisilok.-futott el mellettünk Rydel.
-Hú de hiányoztatok, azt a mindenit.-sóhajtott nagyot Ross és felkelt a kanapéról.
-Fiam ennyit arról, hogy behozod a postát.-jelent meg Mark és kezembe nyomott vagy száz levelet.
-Ma este nálatok alszunk.-tátogta Ross miközben anyja csomagjait cipelte fel az emeletre. Annyira jó volt kettesben lenni, de hát minden jó egyszer véget ér.
-Nézd Raina ez neked jött és a földön találtam.-nyomott kezembe Ryland egy kis dobozkát. Értetlenül néztem az aprócska tárgyat. Leültem a lépcsőre és kinyitottam, de csak egy cetli volt benne.

"Ennyi marad a kis barátodból, mint amennyi mindent a dobozban látsz-e cetlin kívül"

-Édes istenem.-kaptam szám elé.-Ross!-kiáltottam el magam.
-Mi az?-futott ijedten hozzám.
-Jeremy.....