~ Every end is a new beginning 2/5. RÉSZ

Sziasztok! Kicsit megkésve, de itt az újabb rész :) Remélem elnyeri tetszésetek! Jó szórakozást mindenkinek!!



Lassan begomboltam blézerem, majd a tükör elé léptem. Arcom a szokottnál is megviseltebb állapotban. volt. Remegő kezekkel a mellettem lévő kis szekrényről levettem a fésűt, mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.
-Csak azért jöttem, hogy szóljak anya már készen van.-mondta lehajtott fejjel Ross.
-Nem nézel ki valami jól.-tettem le a kezemben tartott tárgyat majd közelebb léptem hozzá.
-Te sem.-mosolygott keservesen és közelebb húzott magához.-De ki kell bírunk. Ha ezen túl leszünk, végre lezárhatjuk a történteket.-sóhajtott nagyot és megpuszilta fejem tetejét.
-Félek.-suttogtam.
-Én is-lépett hátrébb és arcom kezei közé fogta.
-Ne csinálj hülyeséget.
-Mire gondolsz?-értetlenkedett, de pár másodperc múlva leesett neki.
-Ne üss meg senkit sem.-fogtam meg kezét. Egy darabig csak a földet nézte, majd tekintetét rám emelte és beleegyezően bólintott egyet.

Az autóban síri csend uralkodott, csak az irányjelző kattogása adott ki némi hangot.
-Jó gyerekek én ezt már nem bírom.-csattant fel idegesen Rydel és lehúzta az ablakot.-Mintha temetésre mennénk komolyan.-dobolt a műszerfalon.
-Jó lenne ha nem ordibálnál.-kiáltott fel Ross miközben halántékát dörzsölgette.
-Mondtam, hogy maradjatok otthon.-ordítottam el magam mire mindenki elhallgatott. A következő fél órát egy szó nélkül ültük végig, míg meg nem érkeztünk a bíróságra.
-Minden rendben?-nyitotta ki előttem az ajtót Ross.
-Mindjárt látom annak a pasinak az arcát aki majdnem megölt. Szerinted?-válaszoltam flegmán, amit azonnal meg bántam.-Nézd sajnálom, de ..
-Szerintem hanyagoljuk a beszélgetést.-vágott szavamban és anyjához lépett. Hát ez nagyszerű. Nem elég az ítélet miatt aggódnom, még Rossal is összeveszünk.
-Úgy remegsz mint a kocsonya.-tette kezét vállamra Rydel.
-El tudom képzelni.-sóhajtottam és leültem egy székre.
-Mrs. Wods?-lépett elém egy fekete ruhás, körülbelül apuval egyidős szőke hajú nő.
-Igen én vagyok az.-keltem fel és kezet nyújtottam.
-Örülök a találkozásnak én Caroline Holt vagyok, az ügyvédje.-fogadta el kézfogásom.
-Szóval ön lenne apa egyik gyerekkori barátja?
-Igen.-mosolygott majd órájára pillantott.-5 perc múlva kezdünk. Kérem ne aggódjon.-ennyire látszik, hogy félek? Pedig annyira próbálkozom, hogy magabiztosnak nézzek ki. Az öt perc egy szempillantás alatt eltelt és már csak arra lettem figyelmes, hogy nyílik előttem egy hatalmas fekete ajtó, de Ross sehol. Kérdően Stormiera néztem aki csak megrántotta a vállat jelezve, hogy ő sem tudja hová tűnt fia.
-Megkérném Mrs. Wods-t, hogy fáradjon a tanúk padjához.-szólított fel a bíró. Még vetettem egy utolsó pillantást Rydel-re és Stormie-ra majd lehajtott fejjel eleget tettem a bíró kérésének.-Esküszik arra, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat mondja?
-Esküszöm.-válaszoltam, majd helyet foglaltam.
-Ön érintett egy balesetben ami pontosan 2013. Október 23-a történt. Így van?
-Igen, így van.
-Több héten keresztül feküdt egy Los Angelesi, Balckon Hooll-i kórházban életveszélyes állapotban.-nézett az ítélő szövetségre.-Kérem ezt jegyezzék le.
-Igen.-mondtam, miközben ujjaim tördeltem.
-Kérem mondja el, hogyan is történt a baleset.
-Este volt és én teljesen ki voltam borulva. Gondolkodás nélkül pattantam a kocsimba és indultam el a város felé, ahol csak körözgettem. Miután úgy gondoltam eléggé kitisztult a fejem haza indultam.-és itt befejeztem.
-Tovább?-sürgetett a bíró.
-Nem emlékszem tisztán mindenre.-legszívesebben ki futottam volna a világból csak ne keljen elmesélnem azt, ami azon az estén történt.
-Semmire sem?
-Abba az utcába fordultam volna amiben lakom, de hirtelen megláttam két fényszórót és már csak egy csattanás.-éreztem ahogy könnyeim lassan gördülnek végig arcomon majd nadrágomra esnek.
-Az ügyvéd átveheti a szót.-mutatott Caroline-ra, aki jelzett nekem, hogy eljöhetek a tanúk padjáról.
-Most pedig szólítanám a vádlottat.-hirtelen görcsbe rándult a gyomrom, izzadni kezdtem és úgy éreztem mintha a nyakamat díszítő nyaklánc egyre csak szorosodna. Becsuktam a szemem és lehajtottam fejem, talán abban reménykedtem, hogy így elbújhatok a világ elől. Pár másodperc múlva egy kezet éreztem a vállamon. Könnyes szemekkel lassan felnéztem és egy nem túl biztató mosolyt eresztettem apám felé.
-Nem lesz semmi baj.-ült le mellém és megfogta kezem. Kinyílt a bíró háta mögött lévő ajtó amin először két őr majd egy sárga ruhás férfi lépett ki. Nem mertem teljesen végigmérni.-Össze kell magad szedned. Mi itt vagyunk ha bármi baj történne.-apu szavai meghozták a bátorságom. Letöröltem könnyeim majd tekintetem a vádlottak padján elhelyezkedő pasasra emeltem. Szemébe lógó fekete haja és hófehér bőre ijesztő külsőt adott neki. Alig mert rám nézni, majd mikor tekintetünk találkozott arcát inkább kezeibe temette. Szemeiben megbánást, szomorúságot és kétségbeesést véltem felfedezni.

(Két óra múlva)

-A vádlott bűnös!-tudtam, hogy mi lesz az ítélet még is borzalmasan nagy kő esett le a szívemről, annak tudatában, hogy ennek az egésznek vége. Boldog voltam és nem csak én. Caroline és apa vidáman ölelték meg egymást, míg Rydel és Stormie mosolyogva léptek elém.
-Kicsi szívem.-sírta el magát Stormie és jó szorosan karjaiba zárt.
-Annyira megkönnyebbültem.-vigyorgott Rydel.
-Hol van Ross?-néztem szét a tárgyaló teremben, de nem láttam sehol sem.
-Haza ment.-karolt át apa és adott egy puszit a homlokomra.
-Miért?-fordultam felé szomorúan.
-Azt majd ő elmondja, nem az én feladatom.-nem igazán nyugtatott meg apa válasza, de igaza van abban, hogy ezt Rossnak kell elmagyaráznia és nem neki.


-Nem jöttök át ebédelni?-kérdezte Stormie miközben leparkolt házunk elé.
-Köszönjük, de ezt most kihagynánk.-válaszolt apu és kisegített a kocsiból.-Nagyon köszönünk mindent. További szép napot.-csukta be mögöttem a kocsi ajtót.
-Ez meg mi volt? Máskor ölni tudnál egy ebédért Lynch-éknél most meg elutasítod?-halásztam ki kabátzsebemből a lakáskulcsot majd kinyitottam a bejárati ajtót.
-Majd máskor átmegyünk.-akasztotta dzsekijét a fogasra és a hűtőhöz lépett.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.-nevettem és megdobtam egy papuccsal.
-Te hányszor nem válaszoltál az én kérdéseimre?-kacagott fel.-El kell menni a boltba alig van itthon kaja.
-Apa bőven elég ennyi étel kettőnknek.-néztem be a hűtőbe.
-Ki mondta, hogy csak kettőnknek kell?-kacsintott rám majd elsétált mellettem.
-James Arthur Wods mire készülsz?-tettem csípőre kezeim.
-Atyám tök olyan vagy mint az anyád.-állt meg előttem komoly képpel, de nem bírta sokáig elnevette magát.
-Vicces vagy, de most....
-Most te szépen átmész Rydelhez vitatkoztok a pasikról, vagy inkább a ruhákról és átjössz ha hívlak.-puszilta meg homlokom és kabátját felkapva elviharzott.
-Na ez szép.-feküdtem el a kanapén, de ahogy kényelembe helyeztem magam csengettek.-De jókor.-tápászkodtam fel és az ajtóhoz battyogtam.-Mit keresel itt?-bukott ki belőlem-e mondat, mikor megláttam Rosst.
-Beszélhetnénk?-lépett be a házba és a konyhába ment.
-Persze.-ültem le a pulthoz.-Kérsz ​​valamit?
-Nem.-vágta rá azonnal és idegesen fel alá járkált.
-Ki fog kopni a padló!-kiáltottam rá mire megállt majd leült velem szembe.
-Sajnálom, hogy ott hagytalak a tárgyaláson, de én abban a pillanatban olyan feleslegesnek éreztem magam.-meglepett az amit mondott.-Úgy éreztem mintha semmit nem jelentenék neked és jobbnak láttam ha inkább haza jövök.
-Tudod mit jelentesz nekem te hülye?-mosolyogva rám nézett.-Mindent, érted mindent.-kulcsoltam össze kezeinket.
-Szeretlek.-suttogta.
-Én is...