~ Egy szakasz lezárul....

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy egy hónapja már az előző résznek, de ígérem, hogy most igyekszem a kövi résszel. Csak így kis érettségi előtt nagy tétel tanulások mennek ezért az időm is kevesebb lett egy-egy rész elkészítésére. Úgy gondoltam ideje egy szakaszt lezárni és egy újat megnyitni. Sok bonyodalom vár még a két főhősünkre.

-Még is honnan veszed ezt?-suttogott apa, miközben óvatosan kinyitotta szobám ajtaját.
-Mi lenne ha egyszer hinnél nekem?-követte őt Kate néni.
-Mi lenne ha hagynátok minket aludni?-ültem fel és dühösen megdörzsöltem szemeim.-Minek köszönhetem látogatásotokat?-tettem karba unottan kezem.
-Ne ess pánikba.-ült le elém apa.
-Marha jól kezded testvérem.-forgatta meg szemeit Kate és apát szinte lelökve az ágyról elfoglalta helyét.-Jeremy....
-Úr isten mi van azzal az idiótával?-"kiabáltam" halkan.
-Itt van.-sóhajtott apa én pedig majd elájultam.
-Mi az, hogy itt van?-estem kétségbe és azonnal talpra álltam.
-Egy fekete kocsi már órák óta itt áll előttünk...
-De ez még nem azt jelenti, hogy ő van odakinn.-akadtam ki, aminek köszönhetően Ross is felkelt.
-Baj van?-nézett ránk álmosan.
-Állítólag itt van Jeremy.-ültem vissza mellé, és idegesen tördeltem ujjaim.
-Ahhoz képest elég nyugodtak vagytok.-nézett ránk kikerekedett szemekkel Ross.
-Ez megnyugtat.-húzott elő Kate egy fegyvert és ledobta mellém.-Örülnék neki ha ez nálad lenne.-hitetlenkedve néztem, hol a veszélyes tárgyat, hol a veszélyes nagynénimet.
-Most ugye csak szórakoztok?-rémült meg Ross.
-Ennyit a hősies férfiakról.-forgatta meg Kate szemeit és felállt.-Jobb lenne ha a szöszi haza menne.-mutatott Rossr-ra aki értetlenül fordult felém.
-Lehet, hogy megijedek egy fegyver láttán, de annyira nem vagyok beszarva, hogy itt hagyjam a barátnőm.-magyarázott háborodottan. Csend települt ránk, amikor hangos matatást hallottunk a földszintről.
-Ennek sosem lesz vége?-sírtam el magam és felkaptam egy mellettem heverő pulcsit.-Add ide azt a vackot.-mutattam a pisztolyra amit nénikém mosolyogva nyújtott át nekem.-Kissé ijesztő vagy, ugye tudod?-utaltam széles vigyorára.
-Tudja.-szólalt meg apa és az ablakhoz lépett.-Nyitva van a kocsi ajtaja.-mondta idegesen.
-Én lemegyek, ti pedig hívjátok a rendőröket.-dobta hozzám telefonját Ross.
-Állj már le.-ragadta meg karját apa.-Lemész és megöleted magad? Azzal tényleg sokat segítenél.
-Akkor nem megyek le.-jött oda hozzám.-De a rendőröket hívni kellene.-beleegyezően bólintottam, mire apa megragadta az ágyon lévő készüléket és bement a fürdőmbe.
-Ez olyan hihetetlen.-néztem meredten magam elé.
-Ma vége lesz.-ment az ajtóhoz Kate.
-Mit akarsz csinálni?-értetlenkedett Ross.
-Tudod kit fog baszogatni ez a kis féreg.-komolyan féltem nénikémtől. Láttam szemeiben az eltökéltséget és tudtam ilyenkor mire képes.
-Kate most nem vagy szolgálatban.-mondtam halkan.
-Ha nincs rajtam az egyenruha már nem is vagyok rendőr?-fordult felém csodálkozva, majd kiment a szobából.
-Rendőr?-kérdezte Ross meglepődve.
-Szerinted a papírboltban vette a fegyvereket?-szöszikém kissé összébb húzta magát és leült mellém.
-Ha ezt túléljük esküszöm el veszlek feleségül.-fogta meg kezem.
-Ha ezt túléljük még gyereket is szülök neked.-nevettem fel kínomban mikor apa kilépett a fürdőből.
-Megmondtam nekik, hogy ne szirénázva jöjjenek végig az utcákon mert akkor tuti meglép. És ki fog kinek gyereket szülni?-húzta össze szemöldökét.
-Apa mindig azt hallod meg amit nem kellene.-mondatomra mindenki nevetni kezdett mikor lövést hallottunk.-Ne!-pattantam fel és leszaladtam a földszintre.
-Raina!-futott utánam Ross.
-Kate!-rohantam oda földön fekvő nénémhez.-Minden rendben jön.-szorítottam meg kezét.-Ígérem minden rendbe jön.-sírtam el magam és kétségbeesetten Ross-ra néztem aki éppen apát ölelgette.

(másnap)

Órák óta a kórházban ülünk, de még senki nem mondott egy árva szót sem nénikém állapotáról. Apa miatt már kétszer kellett újra tölteni a kávé autómatát.
-Ross menj haza.-simítottan végig combján mire kinyitotta szemeit.-Menj haza és aludd ki magad.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Nem vagyok fáradt.
-Csak hétszer aludtál el a vállamon.-néztem rá komolyan, de nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.
-Nem lenne túl biztonságos dolog haza mennetek.-lépett elénk apa.-Jeremyt még nem találták meg, ami azt jelenti, hogy jelenleg itt vagytok a legnagyobb biztonságban.-apunak igaza volt.
-Én itt maradok ha tetszik ha nem.-szólalt meg Ross.
-Nem szívesen mondom, de bírlak.-ült le mellé apa.

(két óra múlva)

-Raina.-simogatta meg arcom apa.-Hazamehettek.-puszilta meg homlokom.
-Ezt, hogy érted?-értetlenkedtem.
-Jeremy, Jeremy meghalt.-tágra nyílt szemekkel néztem apára. Egy hang sem jött ki a torkomon. Talán ilyen mikor az ember sokkot kap?
-Meghalt?-nyeltem nagyot.
-Úgy látszik Kate jól tud célozni. A főút mellett találták meg.-könnyek szöktem a szemembe és hangosan felsírtam.
-Úgy sajnálom.-ölelt meg, de ez sem segített rajtam.
-Vége mindennek?-apu kis mosollyal arcán bólintott egyet, majd Rosst erősen vállba ütötte.
-Vidd haza a lányom.-utasította.
-De hát nem azt mondtad, hogy....
-Jeremy meghalt.-szakítottam félbe.
-Raian én úgy...
-Nem kell, mert legbelül örülök neki.-fordultam felé és egy halvány mosollyal nyugtáztam véleményem.

(otthon)

-Tehát akkor szülsz nekem egy gyereket?-csukta be mögöttem Ross az ajtót és leült a kanapéra.
-Tehát akkor elveszel feleségül?-csókoltam meg.
-Te tényleg hozzám jönnél?-csodálkozott mire én mellbe vágtam.
-Igen.
-És ha most azonnal kérném meg a kezed?-Ross viselkedése kissé furcsa lett. Izzadt és idegesen a zsebeiben kutakodott.-Raina én nem akarlak megijeszteni ezzel az egésszel.-mikor megláttam tenyerében a kis gyűrűt még a lélegzetem is elállt. Azt hittem csak viccnek szánta azt amit mondott.-Raina Wods hozzám jössz feleségül?
-Te még egy lány kezét sem tudod megkérni?-szólalt meg Mark a hátam mögül. Lassan megfordultam és az egész Lynch család előttem állt.-Le térdelni luxus?- folytatta Mark mire Ross mosolyogva térde ereszkedett majd vett egy nagy levegőt.-Raina Wods hozzám jössz feleségül?
-Előtte egy kérdés. Honnan jutott ez eszedbe?
-Kate nénéd sokat segített. De most közölnéd velem kérdésemre válaszod, mert elég kényelmetlen farmerban térdelni.-nyavalygott.
-Hát nem tudom.-tettem karba kezeim.-Stormie?-fordultam anyósom felé.
-Ne kínozd már.-nevetett fel. Ross felé fordultam.
-Igen.-suttogtam. Remegő kezekkel húzta fel ujjamra a kis ékszert majd felállt és megcsókolt.
-De ugye nem holnap lesz az esküvő?-apa kérdése hallatán mind ketten felnevettünk és megráztuk fejünket.
-Ryland!-kiáltotta el magát Rydel. Ryland a hifihez lépett majd elindított egy ismerős számot.