~ Every end is a new beginning 1. rész

A kocsiban ültem és csak néztem apa, hogyan igazítja el a költöztetőket, miközben anya a haját tépi. Nem szálltam ki az autóból, még mindig ugyan abban a pózban ültem a telefonomat szorongatva mint fél órája mikor megérkeztünk. Nem volt semmi bajom a félelmen kívül. Olyan ijesztőnek tűnt ez a ház, vagyis inkább idegennek. Mindig is féltem az új dolgoktól, azt is nehezen viseltem ha egy házból a másikba költözünk, nem hogy egy országból egy több száz kilométerrel arrább lévőbe.
-Még mindig nem akarsz kijönni?-kopogtatott be az ablakon apa.
-De igen mindjárt megyek.-erőltettem magamra mosolyt. Fellélegeztem mikor elfordult és ismét gondolkodóba estem. Nevetséges mit csinálok, de nem tudom megváltoztatni magam, egyszerűen nem megy és kész. Nem tudom elengedni a régi dolgokat, főleg nem azokat amelyeket már megszoktam és ráadásul szerettem is. Egy kis városban nevelkedtem ahol mindenkit ismertem, minden utcát és házat, de itt örülök ha a túloldalra át tudok jutni. De hát minden rosszban van valami jó szóval ebben is méghozzá az, hogy rengeteg lehetőségem van kibontakozni zene téren. Az előző lakhelyemen hónapokig keresgéltünk míg találtunk egy ének és zongora tanárt de ő is a szomszéd városban lakott ahová minden másnap át kellett autóznom vagy míg nem volt jogsim bicikliznem.
-Raina gyere már!-kiabált anya mire összerezzentem.-Azt mondtad ne nyúljunk a cuccaidhoz, és már csak azok vannak a kocsin, szóval haladjál!-sürgetett.
-Megyek.-húztam el a szám és a költöztető kocsihoz siettem leszedegetni a dobozaim.
-Anyád nagyon ki van fáradva.-jött oda apa segíteni.
-Jah hát ezt már észrevettem, de nem értem mi baja van?-húztam fel a szemöldököm és elindultam a bejárat felé.
-Tudod, ő egy kicsit másképp éli meg a változást mint te vagy én.-nevetett és kinyitotta előttem az ajtót.
-Kicsit!-ironizáltam és felmentem az emeletre.-Ő apa melyik is az én szobám?-álltam tanácstalanul a négy üres helyiség előtt.
-Hát igen, akkor gondolom anyád ezt nem mondta.-kezdte vakargatni a fejét és a padlót szuggerálta.
-Jaj de jó, ez már jól kezdődik!-"dobtam" le a dobozt a kezemből és apám felé fordultam.-Mi is az amit nem mondott el?
-Hát, hogy a padláson van a szobád.-olyan halkan mondta, hogy egy árva szót sem értettem belőle.
-És akkor ezt most még egyszer!-tettem karba kezeim és kezdtem egyre türelmetlenebb lenni.
-A padláson van a szobád!-egy pillanatra tátva maradt a szám és szemeim kidülledtek.
-Hogy hol?-csúszott fel egy oktávval a hangom.-Ezt nem mondjátok komolyan? Itt van négy szoba ebből egy a tiétek max kettő és nincs egy rohadt hely nekem? Mi lesz a másik két szobával, mit csináltok vele?-szegény apa elkeseredetten nézett össze vissza. Tudtam, hogy ő az aki tényleg nem tud semmit sem a dolgokról csak arról amit anya megoszt vele és az bizony elég kevés.
-Kislányom tudod hogy én.....
-Ahjj tudom igen!-kaptam fel a földről holmijaimat és elindultam a padlásra, új szobámba.
-Ő a másik irány....
-Ahj!-fordultam vissza idegesen.-Egy szót sem!-néztem apára aki majd megfulladt a nevetéstől.-De ha gondolod cserélhetünk helyet!-húztam fel a szemöldököm reménykedve.
-Viccelsz tudod mennyi patkány meg egér van odafönn?-nem mondtam semmit csak erőltetetten rávigyorogtam és ismét megindultam......

(egy héttel később)

Egész jól haladunk a ház berendezésével most már el tudom képzelni úgy mint egy otthont. Apa is halad a kinti munkálatokkal ami a kerítés megjavítását jelenti. A szobám is tök jó lett már amennyire egy padlás jó lehet. Azért a biztonság kedvéért addig nyavalyogtam míg anyáék nem hívtak ki egy szakembert aki leellenőrizte, hogy biztos nincs-e egér vagy bármilyen más élőlény a szobában. Nem valami nagy helyem van, de szerintem egész jól megcsináltam vagyis nekem megfelel tökéletesen....

A konyhában voltunk épp a vacsorát csináltuk mikor csöngettek. Gyorsan megtöröltem a kezem és az ajtóhoz siettem. Egy szőke hajú lány állt mosolyogva a küszöbön.
-Ő segíthetek valamit?-kérdeztem zavartan.
-A szomszédok vagyunk és anya küldött át ezzel a valamivel.-nevetett és a lefedett tálra nézett, amit mosolyogva elvettem tőle.
-Ez tényleg nagyon rendes és figyelmes tőletek!-tényleg nagyon jól esett, hogy még vannak ilyen emberek ezért nem hagyhattam, hogy csak úgy elmenjen.-A hétvégén sütkérezni fogunk az udvaron, szóval vegyétek úgy, hogy meg vagytok hívva mindannyian.-hirtelen jött ez az ötlet, de ez a legjobb alkalom arra, hogy jobban megismerjük egymást és anya úgy is nagyon szeret ilyen összejövetelek szervezni.
-Tényleg? Ez tök jó, de előre szólok a testvéreim egy kissé nehéz esetek...-csak vigyorogtam, nagyon szimpatikus volt ez a lány.-Jaj amúgy Rydel vagyok..-mutatkozott be és kezet nyújtott.
-Raina.-viszonoztam kézfogását.
-Á egy újabb R betű.-nem értettem mire gondol, de nem is foglalkoztam vele túl sokat.-Akkor én megyek is. Majd gyere át szólni mikor jöjjünk és, hogy mit hozzunk. Rendben?-ment a kapuhoz.-Akkor szia!-integetett majd át is ment az úton és már nem is láttam.
-Ki volt az?-lépett apa elém.
-A szomszéd lány.-válaszoltam.-Jah és szombaton grillezünk....